Furcsábbnál furcsább dolgokkal kellett szembesülnöm az utóbbi néhány napban. Elfordult tőlem az, akit szeretek...aztán pedig sorban azok a "barátok", akikre azt hittem, számíthatok...De hirtelen senki nincs mellettem.

Érdekes érzés volt ma reggel ide újra bejelentkezni és látni, hogy itt több ember olvasta el a történetem töredékét (azt lereagálva és engem bíztatva), mint ahányan meghallgattak a hétköznapjaimban. Óriási átértékelések mennek most bennem végbe. Csak attól félek, hogy már nem leszek képes bizalommal fordulni emberek felé. Pedig úgy igazán csak egy ember bántott meg...más nem. Mások csak egyszerűen nem foglalkoztak velem. Mások=barátok. Adott esetben ez is mennyire bántó tud lenni...

Gondoltam rá, hogy felmondok a színháznál...de az évad végét akkor is meg kellene várnom...addigra viszont már lehet, hogy egyébként is túl lennék a nehezén. Viszont most nagyon nehéz. Rengeteget kell Zsolttal egy légtérben lennem...és nem tudunk egymáshoz szólni...épphogy köszönünk...sose hittem volna, hogy egyszer ez megtörténhet...
De biztos lesz erre is megoldás. Most annyira futja az energiámból, hogy megpróbálok nem kitörni és tűrni, miközben csendben feldolgozam. Úgyis menni fog. Tudom.