| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Ragyog és melegít! Ideje:: 04-16-2007 @ 07:50 am |
|
|
|
|
Gyönyörű Napunk van! Ragyog és melegít.
Szombat este fél tizenegyig ültünk barátnőmmel a főtéren az egyik cuki teraszán. Mióta elváltam, nem is találkoztunk. Kerültem, vagy mi a szösz. Együtt jártunk suliba, egy munkahelyen kezdtünk dolgozni érettségi után, Ő lett lányom névadómamája, mikor meghaltak a lányai, felvállaltam, hogy helyette én értesítem volt férjét a balesetről, tartottam benne a lelket, majd közel 10 évig drukkoltam, hogy ismét anya lehessen, és teljesen kihagytam az életemből, miután eldöntöttem, elválok...
Most újra ott folytattuk, ahol abbahagytuk...
Hm...
Hiányzott…
Tegnap este tízkor ment le adásban a RádióAktívon a VersMegálló-s riport. Az első zenei blokknál döntöttem, és felébresztettem szüleim. Először a telefonkagylót tartottam rádióm hangszórója elé, míg otthon anyu megtalálta az adót. Fura érzés volt, tudni, hogy ők is hallgatnak. Bőgtem itt egyedül. A műsor elején apuról beszéltem, a kék és barna könyvről, amiből kiköveteltem esténként mese helyett a verseket. Petőfi és József Attila. Jó kis párosítás... A záró versnél megint visszakanyarodtam a családhoz, gyermekkoromhoz. A Vendégek-et olvastam fel.
Adás után újra hívtam szüleim. Apu vette fel a telefont. Nevetett, és úgy kérdezte:
-Hogy vigyorogtam?
Átadta anyunak a kagylót.
- Na, mondjad! - hallottam.
- Mit mondjak? - kérdeztem. - Inkább te mondd, hogy tetszett?
- Még szerencse, hogy Ili néni már nem él! - jött a válasz - Magára ismert volna a potyalesőkből..., de végül is azok voltak...
Összerándult a gyomrom. Azt hiszem, valami olyasmit mondtam, Ili néni nem hallgatott volna irodalmi riportot.
- Szeretlek benneteket. – suttogtam, és letettem a kagylót.
Egy pillanat alatt visszaváltoztam gyerekké. Ugyanúgy hiányzott két kitárt kar. Nem volt hova befészkelnem magam, nem volt hova elbújni...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-16-2007 @ 03:57 pm
|
