Megint meg kell állapítanom ,hogy bizony szüleim precíz pontosságából semmit sem örököltem.Náluk minden menetrend szerint ment.Ha nyaralásról volt szó, nem túlzok talán ,már egy héttel az indulás előtt a lista megírva,holmik összekészítve , takaros kis oszlopok sorakoztak a szoba egyik sarkában ,amik már csak a végső helyükre vártak, történetesen az egyetlen hatalmas kétcsattos bőröndre.Pedig csak nyaralásról volt szó.
Most nekem kellene hasonló mutatványt bemutatnom. Persze a feladat nagyobb, de talán éppen ezért lehetne több komolyságot,és körültekintőbb felkészülést elvárni tőlem, hiszen költözünk. Végre költözünk. Hogy hova? Háááááát ,azt még most nem tudom, de becs'szó holnap tudni fogom! Annyira össze meg vissza vannak kavarodva a dolgok és mindig történik valami....Reggel még úgy volt, hogy 28.-án költözünk.Én számoltam ki. Március 8 + 45 nap = április 28. A kis asztali naptáromban minden egyes napot megszámoltam,biztos ami biztos alapon,azt gondoltam hogy így kizárt a tévedés.Ebben is tévedtem!:))) Rossz szokásaim egyike (pedig egyébként tökéletes vagyok!:)) ) hogy kitépek egy lapot valahonnan ,ha valami fontos felírnivalóm akad. Valószínű így történhetett hogy teljesen nyomtalanul eltűnt a naptárból a március hónap egyik hete, ami ugye pont hét nap és amit most annyira hiányolok,hiszen így ezen a hétvégén kell költözni....
Szóval most ez van.Anyu szerint nem rá ütöttem .Azt mondta ,hogy vele ilyen soha nem fordult volna elő. Tudom hogy igazat mond.Vele tényleg nem fordul elő ilyesmi.Ő ha pénteken elindul bevásárolni,akkor már kedden készülődik,mert "nem lehet csak úgy elindulni a vakvilágba". Egyszerűbb az élet megtervezve .....Valahogy mégsem aggódok.Pedig aggódhaték igazán -mondják a biztonságra szavazók,hiszen a gyerekekkel ilyet nem lehet tenni.Mit is mondhatnék erre....én sem ezt  és legfőképpen nem így terveztem.Azt sem én akartam hogy miután eladtuk a lakást,a páromat kirúgják a munkahelyéről. Azt sem én akartam hogy a nagynehezen megtalált leendő lakásunkat másnak adják el, holott vásárlási szándékunkat írásban és szóban és X összeggel is kifejeztük...Hmmm...mindegy. Reméljük mevannak a miértek és egyszercsak világosan kirajzolódik minden és akkor az aggódók és mi, a nem aggódók is végre elégedettek lehetünk,mert végre otthonra lelünk....Addig is albérletbe vonulunk. Furcsa belegondolni,jövő héten ilyenkor valahol éppen aludni fogok,de még nem tudom hol.
Most egy kis drukkolás jól jönne!:) Légyszi!!!!!:))))