4 napot nem megyünk dolgozni! De valóban pihenünk?
Vasárnap van, drága párom dolgozik - de nemsokára itthon lesz. Aztán elviszi a nagylányt edzésre - a Margit Szigetre. Én meg mehetek anyósomhoz a Kicsivel. Jó lesz, mert ott vannak a rokonok is, és ilyenkor drága mama párban hülyítheti a Kicsit... Csak reménykedem, hogy meg tudom győzni jöjjön Velem haza este... Mert ilyenkor minden be van ígérve! Ha meg valami nem jön össze anyósom átmegy durcás kisgyerekbe és rákeni egészet a lányomra. Ilyenkor tudnék a falra mászni!
Holnap megyünk Etyekre egy jóbarátunkhoz - bográcsozni. Eddig minden rendben. De anyósom kikötötte, hogy hozzuk el azt a sütőcsodát amit tőle kaptunk karácsonyra - azzal a felkiáltással hogy dobjam ki a villanytűzhelyem! mert ez mindent megcsinál - mivel majd Ő megmutatja most, hogy ezzel milyen klassz kajákat lehet csinálni. A palacsintát is pik-pak. Hááát én mindenestre írtózom a félasztalnyi ovális palacsinától! Ugyanis a készülék olyan nagy és olyan orbitálisan randa - hogy félek használni - meg és ez az első szempont - nem tudom hová rakni! A konyhába időnként cipőkanállal férünk be - mivel ott is eszünk. (A lakás mindössze 52 m2, ezért 4-en időnként szűkösen vagyunk főleg ha egy helyiségbe tömörülünk) Ha az asztalra raknám akkor hol eszünk??? Na mindegy - majd holnap Ő megmutatja! Szerintem két szem nyugtatóval a zsebemben fogok elindulni.
Nem vagyok rosszindulatú! A legjobb példa a múlt hét szombat. Munkanap volt, de én szabit vettem ki és a Nagylány sem ment suliba - mert nagymamája vett jegyet a János Vitézre az Erkelbe. A dolgom annyi volt, hogy a csajszikat összeszedjem és a Nagyot leadjam anyósomnak a Kosztolányin a Kicsivel meg hazabuszozunk. Nem így történt. Menjünk nézzük meg a cipőboltot a Keletinél! Felszálltunk a 73-as buszra, körülöttünk emberek is álltak... A Gellért térig bírt anyósom magával ahol fennhangon felolvasta a jegyeken lévő információkat: 21-e délelőtt 11 óra, János Vitéz - Erkel Színház. Mondanom sem kell - mindenki ránk nézett illetve rá... Én meg gondoltam: jó lenne innen eltűnni.. de mivel a Kicsi mellette el kezdett nyávogni: én miért nem mehetek, én is akarok!!! Jó hangosan el kezdte magyarázni, hogy még kicsi hozzá.... amivel hirtelen bevonta a körülötte ülőket is és egy rövid megbeszélés keretében többen megállapították hogy a Kicsi igenis értékelné az előadást. Akkor a Nagy el kezdett sugdolózni mellettem, hogy miért kell ezt csinálnia a nagyanyjának és meg próbáltam megnyugtatni. Ekkor a Ferenciek terénél (ahol hétvégén is sokan szállnak fel és le - tehát tömeg volt nem is láttam őket) - jó nagy hangon átkiabált, hogy legyek szíves megnézni a másik oldalon hogy meddig van nyitva a diszkont, mert ő ott vette azokat a csini bugyikat és trikókat a Nagylánynak, és visszafelé be akarnak menni.... A Nagy mellettem rákvörösen nem kapott levegőt és meg átpillantva mondtam: nem látom.... Aztán miután megígérte a Kicsinek hogy szerez jegyet - a színháznál látván a több ezer iskolást, mondtuk hogy tuti nem kap maga mellé még egy jegyet és talán nem kéne őket külön ültetni a színházba - kijelenette a drága mama hogy a Kicsi akarja annyira, és igazán megérthetné, hogy lehet ennyire értetlen... De könyörgöm Ő egy 6 éves kislány akinek megígérték hogy elviszik a színházba! Ennyi - és nem több. A másik meg egy 63 éves durcás gyerek... A 6 éves hazáig nem szólt hozzánk, aztán megbékélt. A 63 éves még este is elmondta a a telefonban, hogy a Kicsi milyen értetlen...
Mindenkitől elnézést kérek, ha részt vett akaratán kívűl a 73-as buszon a Mi családi életünkben - általában ezért igyekszem kivonni magam!
Más...
Amióta itthon vagyok állandóan pakolok. Mert ez a lakás él, szerintem minden mozog benne! Csütörtökön egész este pakoltam (olyankor elhúznak uszodába) és főztem. Pénteken szintén pakoltam, és szombat reggel ismét. Hogy mit?
Jó, a ruhákat mert állandóan megszáradnak a szárítón és újak kerülnek fel mert annyi a koszos holmi. De a teásbödönből mindíg kifogy a tea, és sem elmosva, sem újra töltve... Az ásványvizes palackok reggel üresen vagy félig ácsorognak a pulton, nem kerülnek vissza a polcra. A bögrék, poharak újra és újra elbújnak egy-egy polcon a szobákban (2 szoba van), a hajgumik állandóan a földön hevernek (a keresésben kiugrálnak a tartóból és nem mennek vissza!), a szennyesruha nem mászik ki a tartóig, a mesekönyvek mindíg elölmaradnak nem tudnak visszaugrani a könyvespolcra. A mosogatás csak rám vár - iszonyatosan jó lenne egy mosogatógép ! De nem lehet, mert nagy átalakítás kell hozzá és arra most nem futja.
A játékok mindíg kimennek a konyhába - amitől én gutaütést kapok - a cipőkről nem is beszélve.
Most egy vadászgörényről szóló könyvet olvasok - nagy jót szórakozom rajta. De isten mentsen meg egy ilyen állatkától nem görény nélkül is olyan rumli van, hogy csak na! Tudom a párom szerint és galériában laknék a legszívesebben, de ha valami nincs az orruk előtt akkor én tudom hogy hol van az átkozott orrcsipesz, kis kásagyöngyből fűzött krokodil, jól fogó toll, a kis Budapest térkép ami a Kicsinek csak "varázskönyv" volt , a gyerek útlevele, vagy bármi amire hirtelen szükség lehet.
A Kicsi a szülinapjára kapott egy elég nagy szövőkeretet. Azóta az apjával felváltva szövünk - a Kicsinek nincs türelme csak diktál milyen színeket használjuk. Ezért időnként színes szálak szövik be az életünket - ma éppen a konyhában csodálkoztam rá egy darabkára.
Ja, és az üveggolyók! Kicsi, aranyos gurulékony színes golyók! A múltkor anyósom a Kicsivel nagyon kreatív volt és az üveggolyókat festékbe mártás után cipődoboz fedelén gurigatva faaantasztikus festményeket alkottak! Rögtön hazahozhattunk vagy 100 db golyót. Talán ha ötöt találtam eddig - még vár rám 95 és kíváncsi vagyok melyikünk fog elsőre popsira ülni egy-egy eltévedt golyótól.
Na megyek folytatom a pakolást akkor tán még a porszívót is elővehetem - aztán mehetek a Kicsivel :)))
