Elhatároztuk: pihenés, pihenés...
Tegnap voltunk a csodálatos "bográcsozáson". Azért írtam idézőjelbe, mert nem bográcsozás volt, hanem a fantasztikus karácsonyi ajándék kipróbálása. Ez egy nagyon-nagy méretű sütőcsoda, amiben állítólag pik-pak kisül a palacsinta. Már előzőleg írtam, hogy nagyon nem bírom az ovális alakú óriás palacsintát. A pik-pak sütésből lett egy nagyon hosszú ideig tartó bénázás, ami főleg abban akadályozta a palacsinta sütő embert, hogy megfordítsa a szerencsétlen tésztát. A túró sem volt jó ízű. Az oldalas pedig a tepsiben simán megsül ennyi idő alatt a sütőben is. Tehát igazi "kinti" kajálás nem volt... Felvillanyozódtam, amikor kedves barátunk hozott néhány bodzavirágot, hogy rakjuk bele a palacsintatésztába mert az olyan jó kisütve! Drága mama megoldotta, a palacsintába "belegyalulta" - ehetetlen lett... Istenem: ennyi mindent elrontani "erőből" szerintem képtelenség!
A lányaim nagyon jót játszottak - veszekedés nélkül - ezt élveztem a legjobban. Sajnos az idő csalóka volt, hiába sütött a nap nagyon fújt a szél - ezért én fáztam. Egészen fél ötig bírtam hiszti nélkül, akkor szó nélkül beültem az autóba ami a naptól átmelegedett és a fűzfa meg nem engedte be a szelet. Hazafelé a rettenetesen mocskos lányaimmal be kellett mennünk a cukrászdába, hazafelé még a Kicsi sem aludt el, inkább megduplázta a csokoládét mind a pulcsiján, mind a nadrágján. Apám végtelenül boldog lett volna, ha látja Őket, mert szerinte az az egészséges gyerek, aki jó mocskos egy kimerítő játék után. Ennek a képnek tökéletesen megfeleltünk.
Puszta ábrándokat kergettem, hogy ha hazaérünk majd láblógatással telhet el az este. A csajszik rögtön az udvarra rohantak le játszani, hiszen az összes szomszéd kis- és nagygyerek lent volt az udvaron és Ők sem akartak kimaradni. Melegebb nadrágot adtam rájuk és a Nagyra rábíztam a Kicsit 5 percre, hogy a kávémat legalább megihassam. 7-kor azzal csábítottam fel a Kicsit, hogy fürödjünk együtt - erre mosolyogva követett! :))) Oltári nagy pancsolást végeztünk, jó nagy ordibálásokkal, hiszen a viziszörnnyel is megbírkóztunk... A feladat: zuhany végét a füledhez rakod mint a telefont (természetesen nem folyik a víz) és megkérdezed: Te vagy az víziszörny? A másik meg ordít egy FÉLELMETESET! És Te meg jól megijedsz... Ennél jobban csak apánk ijedt meg, hogy mit ordibálunk... De hárman jókat röhögtünk, mert ő is ijeszgetett minket. Aztán a köpőverseny! Vízzel jó nagyokat lehet köpni.... Inkább kifújni a vizet... Hogy a fürdő hogy nézett ki fürdésünk végén, azt most nem taglalnám, de a Kicsi fogmosás és pizsihúzás után önállóan felment a helyére és ahogy lerakta a fejét elaludt.
A Nagyot miután sikerült felrángatni (már tök sötét volt kint, de a nagyobbak ugye tovább lent lehetnek), elzavartam fürdeni és lassan álomra tért a mi kis családunk.
Ma reggel már hárman ébredtünk az ágyunkban (a Kicsi átköltözött hajnalban), majd egy nagy közös reggelit csaptunk - a lágytojás állandóan szétfolyt, a tea forró volt (már akinek - egyeseknek én "azbesztszájú" vagyok!) de már régen volt ilyen - talán húsvétkor. Most Apa tanul együtt a Naggyal, fél füllel hallgatom - őszintén nem tudom, hogy Pán Péter milyen kapcsolódásban van az ókori Rómával, de haladnak... A Kicsi nyüglődik, most elővettem a "kórházas" játékot, azt pakolgatja. Én várom, hogy lejárjon a mosógép, és megpróbálom rávenni magam egy porszívózásra. Az ebéd hamar elkészül, mert a hölgyek tortellinit rendeltek és én bűnös módon a félkész zacskós modellt választottam! De ez tényleg pik-pak kész - és imádják. (Ja a csodaedényt amiben sütöttünk tegnap el sem kell mosogatni állítólag - de ma reggel szemügyre vettem és egy fél órát elmolyoltam vele....)
Ma még sütit is kell sütöm, mert holnap búcsúztatjuk egy kolléganőnket, ezenkívül a vasalómanó itt ugrál az orrom előtt... Csak szép lassan, nyugodtan, nem kapkodva. A héten ugye még el kell menni 3x dolgozni, lesz holnap egy edzés a Kicsinek, külön angol a Nagynak, csütörtökön mindkettőnek edzés, talán a péntek nyugodtabb, ja nem a Kicsinek anyáknapi köszöntő az oviban. Tehát arra szép ruha, cipő, harisnya. Ja, és holnap az új kolléga is jön...
Be kell valljam, gyerekkoromban sóvárogtam egy olyan család után ahol mindíg történik valami, mindíg mennek valahová. Most meg visszasírom...
Mindegy, ez a cirka 20 perc amíg ezt leírtam - csak az enyém volt és a mosógépem is már az utolsót centrifugázza.
Mindenkinek nyugodalmas uccsó napot!
