| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Időutazás: megváltoztathatatlan Ideje:: 05-10-2007 @ 07:27 pm |
|
|
|
|
Időutazás: megváltoztathatatlan
Belemélyedni az időskála rozsdás másodperceibe, visszatekerni újra átélni… amikor még nem volt naiv senki, amikor még minden hihető volt. Hiába lebegnék ott ugyanúgy, hiába élném át újra a fájdalmat, a boldogságot, mert megváltoztatni lehetetlen. A múlt olyan, mint egy tükör, széttört. A múlt egy –t a szó végén. Egy elhalkult nyögés, elsötétült arc. Elhomályosulás, ködbeveszés. Visszafordíthatatlan. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-10-2007 @ 07:27 pm
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-11-2007 @ 12:00 pm)
Comment: ...és mennyire tud fájni.... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 05-11-2007 @ 04:36 pm)
Comment: Szeretem ezt a témát. Sokan túlmisztifikálják, tudományos fantasztikus történeteket kerítenek köré, pedig reális, elérhető dologról van szó. Tegyük fel, van A és B személy. A egy nyugalmi helyzetben levő ponton várakozik, míg B folytonosan gyorsulva egyre nagyobb sebességre tesz szert és egy (valamilyen) akár ellipszispályán lelassulva visszatér A helyére. A sebességnek elég jelentősnek kell lennie, de nem elérhetetlennek (egyébként kisebb sebességek esetén is fennáll, de szinte észrevehetetlen), amikor is bekövetkezik, hogy A óráján mért idő többet mutat, mint B-é, vagyis B fiatalabb maradt A-nál, vagyis A idejének ketyegése közben B létezése lelassult, tehát voltaképpen B A idejében előre utazott az időben és A-nak egy idősebb állapotát tapasztalja meg. Kritikus esetben B már nem találkozhat A-val, mert az már nem él, viszont a jövőnek egy olyan pontjára érkezik, melyet nyugalmi állapotában sohasem érhetett volna el. Az előre időutazás emiatt nem lehetetlen, legfeljebb igen magasszintű technológiát igénylő és igen költséges lehetőség.
Csak eljátsszva a gondolattal, ha visszafelé tervezett utazást szeretnénk végrehajtani az időben (persze gondosan elkerülve az időparadoxon megvalósítását), vajon a nyugalmi helyzetű A mellett állva B-t kritikus mértékű lassulásra bírva vajon A képes "felgyorsulva elhaladni mellette időben, B pedig érzékelheti ezt úgy, hogy A normál idejét élve a jövő része lett (tehát el is tűnve látómezejéből) maga a múlt egy sajátos szigetén állva korábbi világállapotot tapasztal meg, melyen már túlhaladt egyszer? Az előreutazás élményét megfordítva: A a jelenben élő B-vel szemben a múlt emlékévé degradálódik visszahozhatatlanul, míg A számára B soha többé nem látható jövőfigura marad? Vagy mindez tényleg fikció és csupán eltérően érzékeljük az időmúlást? |
|
|
|
|
|
