Régóta tudom: nem értek a politikához. El is határoztam, hogy nem ártom magam bele.

Sajnos, a politika nem ugyanígy vélekedett a dologról és esze ágában sem volt engem békén hagyni. Világosan értésemre adta, hogy az eddigi kiegyensúlyozott életemnek konyec, és ezidőszerint már a kenyeremre fáj a foga. Ezért ragadtam tollat -illetve billentyűt- és írtam meg ezt a cikket.

  Valamikor az ötvenes években történt, hogy Marosán elvtárs meglátogatott egy csepeli üzemet. Így volt, vagy nem, nekem így mesélték. A munkások – a nagy ember közvetlen stílusától felbátorodva – panaszolni kezdték neki, hogy bár az árak nem emelkedtek, de a zsemle - akkori legfontosabb népélelmezési cikk – bizony, egyre kisebb lett.

Marosán válasza: „Elvtársak, nem a zsemle lett kisebb, hanem a pofátok lett nagyobb.” A frappáns replika szállóigévé lett. Méltán, mert a maga nemében zseniális figyelmeztetés is volt, hogy tudniillik hol is húzódik a kritizálható dolgok határa. Nincs új a nap alatt, a múlt héten hallottam egy szép szőke (sötétszőke) miniszternő nyilatkozatát (nem árulom el, melyikét). Az illető hölgy arra az országos észrevételre reagált, hogy hiánycikk lett a tetanus elleni oltóanyag Magyarországon. Nincs hely és idő részletezni e kór mibenlétét, sem a szükséges oltóanyagok fajtáit, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy egy ideje már nincs elég szérum, pedig korábban kiváló volt az ellátás.

  A miniszternő a következő magyarázatot adta: „Nem az oltóanyag kevés, hanem a felhasználás indokolatlanul nagy.” Magyarázólag az is elhangzott, hogy az orvosok (finom ráérzéssel kerülte a „kollégák” kifejezést) feleslegesen adják a szérumot sok esetben.

  Elgondolkodtam. Beláthatatlan távlatokat nyit ezt a szemlélet. Nem a vérkészítmény kevés, hanem sokat adnak be – feleslegesen. Nem a gyógyszer hiányzik: azért kevés, mert pazarolják, feleslegesen adják. Nem a ráfordítás kevés, hanem a beteg túl sok. Egyáltalán, túl sok itt az ember. És vannak emberek egyre nagyobb pofával, belőlük is túl sok.

  Mindezt persze nem mondta a szép szőke hölgy, de ez kellett átvillanjon a feszülten figyelők  agyán, miközben a miniszternő okosan, professzorosan tolta vissza ujjával a szemüvegét.

Nincs hát új a nap alatt. És mert mondom, nem politizálok, káromkodás helyett inkább a spájz felé indultam Elővettem egy zsemlét, nézegettem, bele is haraptam. Akárhogy is nézem, bizony, ez a zsemle kisebb, mint korábban volt.