Elnézést kérek minden kedves költő-írótársamtól, de azt hiszem, most eltűnök egy kis időre.
Mostanában ugyanis annyira kevés időm marad idelátogatni, hogy néha csak a saját írásaimra nézek rá, kell -e válaszolni valakinek vagy megköszönni a hszt annak, aki vette a fáradságot írni a szöszijeimhez, aztán lépek is ki. El-elolvasok egy két művet, amik ugyanúgy tetszenek, mint régen, talán jobban is, de már nem tudok rá időt szakítani, hogy reagáljak. És ezért furdal a lelkiismeret.
És magamat sem tudom most rászorítani az alkotásra, ezért kérlek mentsetek fel alóla, annyira legfoglal most a nagy prózai projekt, nem szeretnék belekapkodni másba. Ismerem már magam, sose fejezem be, ha mindig elterelődik a figyelmem. Úgyhogy most ha gyanús csönd lesz körülöttem, az ezért lesz, előre is elnézést kérek érte.
De azzal a melengető gondolattal állok neki minden este az írásnak, hogy egy ilyen csapat szeretete áll a hátam mögött. És hogy nem vagyok egyedül ezzel az írás-mizériával, hiába nevetnek is ki otthon. Szóval, jó hogy vagytok, továbbra is szeretlek benneteket, de most csak némán a távolból.

Pusszancs, és a múzsa legyen Veletek!
Rien és dio :D