Azt hiszem, én most vagyok gyerekes.
Hisz este kell csak viseljem hiányod.
De ma reggel az ég könnyezett, látod?
Így az esti magány is nehezebb.

Semmi nem moccan. A konok csönd zavar.
Hideg, néma, üres lyuk a lakás,
csak a pamlag hívogat, senki más
valami zajt kapcsolni, hamar!  

Buta szappanoperák pörögnek.
A tévé csak egy hamis próféta,
Életet hazudik a néma falakra...
Aztán a hírek: megint embert öltek.

Eme rossz géphang pusztán illúzió!
Mellettem szotyit nassol a magány,
S az ember végül már nevet magán,
Amikor inkább sírni volna jó.