| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Születésnap... Ideje:: 06-24-2007 @ 09:35 pm |
|
|
|
|
| Ma van anyám 52. születésnapja... Sajnos nem tudom őt személyesen felköszönteni, sem sms-ben, sem e-mailban, sem sehogyan - nem jut el hozzá az üzenet. Mint mindig... Nem arról van szó, hogy már nem él... Nem... Nagyon is él...
Már 7 éve, hogy visszavonhatatlanul megromlott a kapcsolatunk, amit nem lehet helyrehozni már soha. Talán gyerekkoromban kezdődött a probléma gyökere... Durván hangzik, de soha nem szerettem őt, nem éreztem iránta úgy, ahogy egy anya iránt kellene. A nevelőpapámat viszonyt imádtam - Isten nyugasztalja!...
Szóval két évvel ezelőtt volt néhány hónap amikor beszélni próbáltunk egymással. Egy lehetséges betegség hozott minket össze újra. Felmerült a gyanú, hogy valami tüdőbajfélém van, mert elég érdekes tüneteim voltak. Egyik ismerősöm mondta, hogy kérdezzek rá anyámnál, hogy mi a helyzet... Nem tehetem - válaszoltam. Hiszen 4 éve nem tudunk egymásról semmit, és ez így van jól... De csak győzködtek... Aztán felhívtam. Megkérdezte, hogy minek hívtam? Mondtam, hogy azért, hogy megtudjam, hogy nem-e vagyok érintett ama bizonyos betegségben, mert örökletes is lehet... Aztán találkoztunk... Fura beszélgetések voltak... Talán őszintétlenek... Nem volt meg az őszinte érdeklődés... Rossz volt látni, hogy néhány év alatt az ember mennyire le tud csúszni, ha valaki másnak a markában van, ha ki van szolgáltatva, mert az egyszem gyermekéről lemondott... A barátja árnyékként asszisztált mindig, amikor lett volna miről beszélnünk... Ő gyüzött... De nem is ez a lényeg...
Közelgett akkor a születésnapja, s gondoltam, hogy felköszöntöm őt 50 szál fehér rózsával stílususan. Erre nem került sor, mert a barátjával annyira összeugrottam, hogy majdnem halálos kimenetele lett a dolognak... Tehát a rózsacsokor ugrott, s az őszinte jókívánságok... Hiszen az ember csak egyszer 50 éves...
Eltelt 2 év... Sokszor elmentünk egymás mellett - ő soha nem ismert fel - jól változtatom a külsőm... Amikor megtudta, hogy terhes vagyok Picurral, egy szép gesztussal kedveskedett nekem. Megnyomorította az életemet. Képletesen... Aztán októberben megszületett a fiam. Később küldtem neki lapot, hogy fiam született - amire mindig is vágyott - aztán semmi reakció... Ennek már 8 hónapja... De már megszoktam, hogy mindig ennyit kapok a családtól... Család? Olyan nekem soha nem is volt... Senki nem tudja igazándiból, hogy mi történhetett anyám és köztem... Senki nem tudja az igazi történetet...
Nemrégiben megtalált az iwiw-en anyám testvére. Beszélgettünk néhány napig, próbált ő is győzködni, hogy menjek, lépjek túl dolgokon, de közöltem, hogy még mindig élni akarok, s nekem így van jól, ahogy van. Addig van nyugtom, amíg nem találkozom vele... Anyám tudja, hogy van e-mail címem, sok-sok sms-t küldtem neki, de soha nem kapta meg - a barátja elolvasta, törölte - akkor mi a fenének próbálkozzak?!
Szóval, ma az ő születésnapja van... Sokat gondoltam rá ma... Szívesen felköszöntöttem volna, de nem tehetem... Hiszen a kívánságaim, az üzeneteim nem érnek célba...
De hát nekem ez jutott... Sok-sok pofon az élettől... Csoda, hogy már lassan olyan vagyok, mint a gyémánt? Mert " a gyémántot csak a gyémánt vágja, erős legyél, ki az ütést is állja"
De az a lényeg, hogy nem felejtettem el...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-24-2007 @ 09:35 pm
| Hozzászóló: blue (Ideje: 06-24-2007 @ 10:02 pm)
Comment: Anya csak egy van...és ezt Te is nagyon jól tudod. Nem mondom, hogy tégy felé egy lépést, de hátha most sikerül. puszi: gaby |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Henike (Ideje: 06-25-2007 @ 10:09 am)
Comment: Gaby!
Igazad van, talán most sikerül. A sors fintora, vagy ironiája, hogy kaptam üzenetet anyám testvérétől, hogy találkozni szeretne velem... Talán most tényleg helyrehozható lenne a dolog.
Köszönöm szépen a biztató szavaidat! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 06-25-2007 @ 10:51 pm)
Comment: Én viszont értem a lelkiállapotodat. Ha soha nem éreztél úgy iránta, mint egy anya iránt, akkor ennek nem valószínű, hogy Te vagy az egyedüli oka. |
|
|
|
|
|
