Éjszakánként felriadok.

Édesanyámát magához vette az Úr.

Felriadok egy hangra Ő szólít meg.

Beszélgetünk de tudom nincs tovább,

menie kell.

Nincs éjszaka, ne halljam a hangját,

fájó szívvel engedtem el kezét,

megsímítottam az arcát utóljára még.

Lelke nem szállt el, itt maradt velem.

Az évek múlásával talán ezt is elfeledem.

Telnek az évek már érzem,

egyre kevesebbszer szólít.

Hangja mint a csengőhang maradt meg fülemben,

hallom szól hozzám " itt vagyok veled. "