Csak pár sort írok ide gyorsan, mert dagyon megfáztam és nehezen ülök a gép előtt.

Az utóbbi pár napot a kedvesem családjával töltöttem a telken. Jó volt pihenni, kikapcsolódni, elmenekülni egy kicsit a szürke hétköznapokból. Ma pedig egy fantasztikus dolog történt velem. Pesten még úgy terveztem, hogy pénteken hazajövök, ám a dolgok nem úgy alakultak (amit nem is bántam túlzottan, hiszen jól éreztem magam), így aztán szombat estére tolódott a hazautazásom. Igen ám, de elnéztük a busz menetrendet és mikor kiértem a buszmegállóba derűlt csak ki, hogy az általunk kiválasztott busz aznap nem jár. Tehát ottragadtam Fegyverneken. Ez bosszantott, hiszen már egy jó pár napja nem láttam a kedvesem és amúgy is dédelgetésre vágytam a fájó torkom mag a hőemelkedésem miatt. Ám ekkor befordult egy busz a megállóba. Intettem neki és megkérdeztem, hogy nem a vasúthoz megy -e véletlenül. A sofőr közölte, hogy Törökszentmiklósra megy és már amúgy is lejárt a műszakja. A következő pillanatban pedig azt hittem, hogy elájulok a fickó ugyanis felajánlotta, hogy elvisz a miklósi vasútállomásra, hogy elérjem a pesti vonatot. Ami pedig még hihetetlenebb volt az az, hogy mindezért egy huncut vasat sem kért. Útközben megtudtam, hogy közösen lottózik a kollegáival és, hogy soha sincs találatuk. Hát én most innen Pestről, kicsiny szobám nyugalmából kívánom a jóttevő Miklósi buszsofőrnek, hogy legyen egyszer egy szép nagy találatuk a lottón és akár soha többé ne kelljen pénzért, muszájból utasokat szállítania....