Hőségriadó van, lassan egy hete. Vagy pont egy hete? Nem is tudom, összefolynak a nappalok, az éjszakák, a reggel a délutánnal - már azt sem tudom hányszor zuhanyoztam. Be vagyunk zárva a lakásba - most éppen szabadságon vagyok, csak azért - besötétítve, időnként zuhanyozva, tikkadtan szédelgünk a gyerekekkel a fotelből a kanapéra. Hol tévézünk, időnként egy-egy filmet megnézünk dvd-n, vedeljük az ásványvizet és a gyümölcsöt. Holnap már csomagolok, a lista hosszú - megyünk a Balcsira 1 hétre. Hurrá - mondhatnánk, de kétségbeejt ez a meleg. Mikor és hogyan fogunk levánszorogni a partra? Most jelenleg az is komoly energiát igényel, hogy este 6 óra körül levonszolom a Kicsi felfújható medencéjét és a házbéli szülőkkel együtt feltöltjük sok-sok vödör vízzel hogy a kölykök egy kicsit együtt legyenek, és ugráljanak. Ha! A végén mindíg kérik a bicikliket is - komolyan nem tudom,honnan ez az erő....
Azon tűnődöm, hogyan fogunk bevásárolni. Talán este... éjszaka? Az értékes "4-en együtt" időt nem akarom vásárlással elpocsékolni! Mert ugye átmehetünk Veszprémbe... de akkor inkább az álltkertbe, nem?
A hőség senkit nem kímél - ezen gondolkodtam éppen. Mert az mindenhová elér - meg a légkondícionált helyekre is - mert bölcsen mondják - szellőztetni kell! Sok "bölcstelen" - azt mégsem mondhatom : ostoba? pedig az! - éjjel-nappal járatja a légkondit irodában, autóban, fodrászatban, házban és lakásban, közértben stb. Aztán megfázik, rosszul lesz ahogy kilép a "természetes" közegbe. Itt nem lehet feljebb menni, becsukni az ajtót, hiába mész már a vízbe, árnyékba, bárhová.
De mintha mindenki gutaütést kapott volna... Vagy csak "uborkaszezon" van, vagy én változtam meg??? Olvasgatom az újságokat, az interneten a híreket és mindíg bosszankodom. Csupa-csupa ostobaság, őrült baromság, hazugság ömlik. Ja, és a tv-ből is! Valamelyik nap kapcsolgatás közben egy zenei csatornán ragadtam, és elkerekedett a szemem : visítozás, össze-vissza dumálás, szó szerinti hülyeség jött - műsor címén. Értékes infomációt nem nagyon kaptam - de az a baj, hogy sehonnan! Komolyan - ki a bánatot érdekel, hogy mitől fogyott le X.Y és miért nincs pénze Z-nek fürdőbugyira???
A tv műsorok is ezekkel a "kardinális" kérdésekkel foglalkoznak ha nem a hőség okozta károkkal, balesetekkel. Nem a megelőzéssel, hanem a fájdalommal, a vérrel. Szeretném tarkón verni azt, aki képes szinte szomorúan leírni, hogy a makói buszbaleset súlyos sérültje nem halt meg! Mert ez teljesen úgy hangzik mintha drukkolt volna! Mennyire más, hogy :túl van az életveszélyen, kikerült az intenzív osztályról, stb.
Ezek miatt jobban érdekelnek a mesecsatornán folyó macis mesék, és persze a vonatos is :)) Több benne a tanulság, az emberiesség - még ha vonatokról is van szó....
Állandóan azon tűnődöm,hogy hová rohannak annyira az emberek... Hahó - nincs manager fejfa!!! és zsebes koporsó sem!
Tudom, hogy durva vagyok - de a világ is az körülöttem - körülöttünk. Nagyon sokan próbálnak állandóan többet mutatni mint amennyi van - és ez mindíg elképeszt és összezavar.
Az elmúlt hétvégén elsétáltunk megetetni a kacsákat (igen, itt vannak kacsák - Budapest XI.ker!) és találkoztunk a szomszédunkkal - aki horgászott (mert hal is van!). Köszöntünk, el kezdtünk beszélgetni, hogy hogy van, mi újság...
Nem egészen 8 perc múlva kijelentette, hogy menjünk együtt másnap Velencére és 10 perc múlva meghívott Görögországba. 30 perc múlva arról mesélt, hogy a lányának milyen kismotort fog venni, és milyen autókat szerzett be más családtagjainak... Őszintén nem tudtam mit mondani, mert történetesen 17 éve itt élek és látom, hogy hogyan állnak anyagilag habár semmi közöm hozzá és tisztességesen dolgozó emberkének tartom. Csak bólogattam és próbáltam hárítani a folyamatos meghívásokat.
Találkoztam egy volt kollégámmal - Ő is csak csillogott, villogott. Már arra gondoltam, felveszem a napszemüvegemet a szobában, mert annyira fényezte magát... De minek??? Egy pillanatra sem irigyeltem - ezt őszintén mondom és mondjuk tudom,hogy felezni kell azt amit mesélt...
Viszont felhívott egy másik jó barátunk, hogy a férjének most volt a szívműtétje. És azt mondta: Te - engem nem érdekel semmi, csak a Zoli legyen jól! Egész évben hajtottunk, mint az állat - de őszintén - nem érte meg. Hát nem , tényleg nem. De miért csak akkor jövünk rá, hogy nem éri meg amikor benyújtják a számlát???
Jól elkalandoztam - rossz szokásom.
Ott tartottam, hogy a körénk csak felszínt hozzák le, vagy a randa, szennyes fajtát - vagy a csillogó-villogót. Középút - az nincs! Kinyitottam az újságot: aktmodellekről írnak, nézem az internetet: ki kurvázott le kit (bocs, szó szerint idéztem!), tévéműsor: Z.L Amerikában üdült, és új ruhatárral érkezett haza!
Legszívesebben az asztalra csapnék: itt mindenkinek elment az esze a hőségtől? Vagy nálam van gond?
Szeretek olvasni, nagyokat beszélgetni és jókat enni. Klassz dolog még ebben a melegben is forró kávét inni, süteményt sütni a gyerekekkel, nézni ahogyan nagyokat visítoznak és fröcskölnek a kis medencében, jó krimit nézni kettesben a párommal, és még sorolhatnám. Ebben nekem nem hiányzik semmilyen őrült bulvár és politikai hír sem - ettől nekem
nincs hiányérzetem - még mindíg tudok miről beszélgetni bárkivel! Ha! Tudom, hogy az újságírók kenyere nehéz, de időnként
mintha a könnyebbik végét fognák meg ??? (tisztelet a kivételnek, ez főleg a bulvárnak szól!) Miért engedik? Mert olvassák? Mert nézik? De ha nem kapnak mást? A nagy kérdés MIÉRT???
Miután lenyeltem együltő helyemben vagy fél liter ásványvizet megjött a válasz: én még nem hülyültem el.
Ezért most megpróbálom magam összeszedni, és vasalni fogok, hogy legyen mit bepakolni holnap. A végére talán én is gutaütést kapok.)))
