Nem érdekel, ki, mit, mért gondol, én végeztem mindenkivel, nem érdekel többé sem Anyám, sem a kedves Édesapám, sem a fivéreim, sem a húgom, sem az öcsém... És hogy mért...?
Mert nagyobbik bátyám elment mellettem az utcán, úgy, mintha egy idegen előtt menne el, vagyis nem létezem.
Hát jó, akkor tényleg nem fogok többet létezni. Hiányozni fogok? Ha igen, az se érdekel, ez van. Sajnálom, hogy nem veszek részt - előző életemben volt bátyám - esküvőjén, de mit is keresnék én egy olyan esküvőn, ahol senkit nem ismerek...?
Tudom, hogy majd ezek után csörögi fog párszor a telefonom, de nem vehetek fel ismeretlen számokat, és nincs időm idegenekel beszélni, akik azt állítják, hogy a rokonaim.
Csak voltak, már nem azok.
Végeztem, ne is keressetek -  nem bújkálok, csak nem vagyok.HAGYJATOK nem létezni...

U:I: Sok boldokságot, bőséges gyermekáldást, áldjon meg minden jóval az ég titeket, kedves Horváthok, Takácsok!
Uff.
Pí