Pfú.... hát a mai napom sem volt vmi jó. Igaz,  elmentem a tesómmal a strandra, de nagyon szar volt. Ő csajozott 1000-rel én meg ott punnyadtam. El akartam menni kocogni a pályára, de el van barikádozva az egész terület. :S  Még focizni sem lehet. Igaz, ha leírom, mit érzek ,jobb lesz; de néha olyan nehéz leírni, ami az ember agyában megfordul. :S  Napról napra nehezebb. Hiányzik, h szeressenek szerelemmel, és csak a volt sráctól kell az a szeretet. De aminek vége, annak vége. De nagyon nehéz. :'(  Itt vagyok 17 évesen, és anyum nem hallgat meg. Olyan szar a kapcsolatom vele, hogy el sem tudom mondani. Azt mondják mások, hogy nyíljak meg előtte,de Ő nem olyan ember, hogy türelmes, segítőkész.... Ha komolyabban akarok vele beszélni, mindig vitába/kiabálásba torkollik az egész dolog. Még egy normális kapcsolatom sincs! Egy olyan illető, aki az ilyen időszakokba mellettem lenne/állna. Meg nem is engednek el 17 éves fejjel sehova sem bulizni. Pedig nyár van, és itthon punnyadok. :S  A tesóm meg sehova sem visz el magával bulizni. Pedig már 20 éves. Nem értem. De azt tudom, hogy evvel a túlzott szülői féltéssel előbb-utóbb vmi hülyeséget fogok csinálni! Mert a saját házamban úgy érzem magam,mintha börtönben lennék. És ez nagyon rossz érzés. A bátyámnak 16 évesen volt már b.nője, és Pesten lakott. És anno mindig Pestre "futkozott" a csajhoz. Engem meg úgy kezelnek, mintha 5  éves lennék. Még az apácazárdánál is rosszabb. :'(  Fogalmam sincs, mit tegyek. Csak azt tudom/érzem, hogy el vagyok keseredve. De nagyon! :( 

Puszi:Fru