Kicsit kevesebb mint ketto honapja egy idosek otthonaban huzom az igat 4 oraban asszisztenskent, ami annyit tesz, hogy segitseget nyujtunk az idoseknek, zuhanyoztatjuk, oltoztetjuk oket reggel, majd kitakaritjuk a lakreszeket es a folyosokat, aztan elkiserjuk oket WC-re,setalgatni stb. ha szukseguk van ra. Kiszemeltem magamnak mar munkakezdesem legelejen egy idos bacsit, akinek egyszeruen csodalatos arca van. Olyan tipikus szep nagypapa kinezetu nagy vilagoskek szemekkel, feher hajjal, mosolyrancokkal a szeme sarkaban, ahogy azt kell. A szimpatia mar elso talakozasunkkor kolcsonos volt, mikozben zuhanyoztattam, megkerdezte, hogy s mint van a csalad, miert csak most jottem mikor o tegnap is vart, es mit hoztam neki enni. MOsolyogva lottem a valaszokat, probaltam a lehetetlent, megmagyarazni hogy engem meg nem ismerhet hosz ma vagyok eloszor, de o csak azzal a szep mosollyal az arcan (ami azt sugallja, hogy a terdemkalacsat nezzed hulyenek lyanyom, ne engem) csovatla a fejet, es nem es nem hitt nekem. KOzben a kolleganom is kerdezoskodott, mit csinaltam, sportoltam e, a terhessegem alatt szedtem e ossze magam, vagy mar elotte is husi voltam, mire az oregur megszolal. -Latod, en is mondani akartam, hogy jol meg vagy hizva. -Meg vagyok hizva? -Igen! -MIota hiztam meg? -Hat miota, miota...Tavasz ota!!! -Mert te mar tavasz ota ismersz engem? A valasz a fentebb leirt jotekony mosoly volt erre.:) Ezekutan nem voltam biztos benne, hogy a szimpatia kialakul e valoban reszemrol, vagy mar megintcsak tevesen iteltem a kulso alapjan, es az en oreguram is csak egy tapintatlan ferfi aki raadasul meg nincs is egeszen tisztaban azzal amit beszel.:)))

De mar imadtam. Imadtam az arcat es a mosolygossagat, es hogy mindenben olyan egyuttmukodo es belenyugvo, es mindenen nagyokat kacag. Jokedelyu megha a sajat maga altal is kifurkeszhetetlen gondolatain is kuncog nagyokat, legalabb nevetgel.

Torten aztan hogy egy nap delutanra kellett mennem dolgozni. Az esti muszak a vacsoraztatassal tobb, es azzal, hogy nem fel, hanem leoltoztetjuk a lakokat es betesszuk oket az agyukba. Az en oreguramra is sorkerult, mikor is a kolleganom szolt, Vele vigyazni kell, mert nem egeszen beszamithato egy hosszu nap utan, a faradsag elveszi a turelmet, es olykor igencsak agressziv is. MIre en:-Kiiii??? Az en josagos arcu oregseges nagyapom? Agressziv? Ugyan...! Legyintettem egyet es elindultam bacsikam fele. O mar tavolrol gyanakodva meregetett, es mikor megfogtam a toloszeke kallantyujat hogy betoljam a szobajaba, kitamasztotta magat a karjaval az ajtofelfan, elkezdett uvolteni, elkuldott engem mindenfele, sot egy izben meg a karomat is elkapta, megrangatta majd megprobalta hatratorni az ujjaim. Keremszepen micsoda csalodas.... Mekkora ervagas volt ez nekem... A kolleganom es meg egy asszisztens segitsegevel sikerult nagy nehezen raadnunk a pizsit es betuszkolni az agyaba, ahol is a a leesesgatlon atvetve a labat probalt meg minket utlegelni kicsit majd elaludt. Masnap reggel felve mentem a tarsalgoban ahol az en oreguram is tanyazik meg vagy 50 lakoval egyetemben, nem tudtam milyen sors var ram, mikor majd meglat... Szeles mosoly terult szet josagos arcan majd dobott felem egy puszit, es intett hogy uljek melle... Hat nem imadni valo???:)))

Fel 11 korul vegeztunk a takaritassal, gondoltam leulok meg kicsit az en bacsim melle, megkerdem hogy simnt aludt, es kipuhatolom, emlekszik e az elozo este tortentekre. A fomufti az ebedloben ramszolt, hogy vigyem el setalni nagyapot az udvarra. Kapva kaptam az alkalmon, kicsatoltam a biztonsagi ovet, es usgyi az udvarra. Ott korozunk korozun, probalnek beszelgetni a szentemmel, de o vagy nem erti a kerdest, vagy nem arra valaszol, vagy epp egeszen masrol kezd el beszelgetni, mikor is egy pillanatban belemarkol a mellembe es kozelit felem a csucsoritett szajaval... Leraztam magamrol a kezet es rendre intettem, mire o bunbano arccal kozolte, hogy en olyan jol osszerakott vagyok, nem tudott uralkodni magan. Mellekesen irnam ide, ezelott a tortenes elott ket perccel kerdeztem meg hany eves, es megdobbenve hallgattam hogy 94. Kesobb igazoltam az allitasat, Tenyleg 94 eves... No, setalunk tovabb, o bunbano kutyatekintettel mered ram, majd nehany perc mulva mar el is felejtjuk az egeszet, mikor is nagyapo keze a fenekemen landol. Ehh hogy a fene enne meg, hogy az ember mar egy 94 eves nagyapo tarsasagaban sem erezheti magat biztonsagban...Kezenfogtam, visszavezettem a terembe leultettem es aznap nem mentem oda hozza. De tovabbra is imadom:))

S bar ugy tunik nem nagyon van szerencsem az idosekkel, azert kezdem elfogadni ezt a helyzetet a meloval kapcsolatban, (marmint hogy nem epp azt csinalom amit otthon, es nem azt amit tanultam) es kezdem megkedvelni is.

Miert is nincs szerencsem az idosekkel? Tegnap bringazok a kislanyommal a varosfal alatt, mire egy kanyarral szemben padon mit latok? Egy 70 eves forma pasi oromkodik egymagaban a rovidnaciszarabol kikandikalo csunyajaval... Kedvem lett volna rugni rajta egyet mikozben lekopom, de aztan elhagytam a helyet (kozben am tekertem is veszettul). Latom am, hogy kisgyerekek, es sok lany, no, holgy setal bicajozik meg arrafele...Gondoltam egyet es felhivtam a rendorseget. Gyorsak voltak, (bezzeg otthon...) 3 perc sem telt bele a rendorauto megerkezett csakhogy addigra rovidnaci vendiszno baratunk elhordta az irhajat a biciglijevel. Idosek, szemtelenek, es mind velem...Miert?  Nos ezek utan kerdem en...a hiba biztos hogy nem az en keszulekemben van????