| Az utcánkban már csak egy öreg parasztház áll, szemben velünk. Tavaly halt meg a néni, aki benne lakott, és hamarosan 18 lakásos társasházat építenek a helyére.
Ez a néni ilyenkor tavasszal mindig beültette a háza előtt lévő közterületet borsóval és répával. Amióta itt lakom, mindig aszály volt és alig kelt ki neki valami. Tavaly pl. ülve ritkította a répát, mivel már 86 éves volt és nehezen ment neki a munka, de azért megcsinált mindent.
5 gyereke volt, és a hét végén beszélgettem az egyik unokájával. Kérdeztem tőle, miért volt az, hogy a gyermekei nap mint nap meglátogatták és annyira szerették. Elmondta, hogy a mamának mindent elmesélhettek, ő figyelmesen meghallgatta őket, és mikor befejezték, mindig csak annyit mondott: "Csinálj, amit jónak látsz!" Mindenkit szeretett, soha senkit nem beszélt ki és nem tett rá a háta mögött megjegyzéseket. Nyaranta az összes unokája nála volt és ha a férje szólt is a rendetlenség miatt, ő csak annyit mondott: "Hagyd, majd később összepakolok!"
Hamarosan eltűnik a ház. De az ilyen emberek is lassan eltűnnek. |
