Húú, hát kemény ez az élet! Ha ki akarsz jutni egy útvesztőből, egy újabbra bukkansz ... Nehezek voltak az elmúlt hónapok is. Folyt a harc körülöttem a virtuális és a való világban is. (Hiába na, nehéz ember vagyok:))
Ma meg hosszú teológiai vitába keveredtem Krisztával, az új takarítólánnyal, aki valamely egyháznak a tagja. Azt mondta: csak imádkozzak (na és persze higgyek), és megkapom végre a kívánt pasit. Már majdnem hajlottam is rá, hogy higgyek neki, de ugyanakkor féltem is. Minden ilyen esetben, amikor valaki tudja, hogy működik ez a világ, (és Kriszta megfellebbezhetetlenül tudja.) És egy jól hangzó elmelétet nekem is el kellene fogadnom, attól félek, hogy nem fogok többé tudni elolvasni egy verset, egy könyvet, és akkor hogy leszek én magam is író?? Ha tudom, hogy mért történnek szörnyűségek, minek olvasok róluk? Megintcsak úgy döntöttem, inkább ne tudjam megoldani a problémáimat soha, inkább ne legyen soha pasim, csak érezzem azt, hogy a szellemem szabad!! Nincs fontosabb nekem a szabadságnál, mit sem ér az élet nélküle! Vár rám valahol a világban egy ugyanilyen elvetemült szabadgondolkodó pasi!:)) Még annyi tervem van, csak valóra kell váltanom őket! Ott követtem el a hibát, hogy Krisztának panaszkodtam. Ígérem: nem panaszkodom többé!! Figyelmeztessetek, hogyha mégis!:))