| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Ha hirtelen beáll a csend... Ideje:: 09-05-2007 @ 04:07 pm |
|
|
|
|
Beszéljünk a párkapcsolatokról!
A barátnőm mesélte, hogy mostanában nem beszélgetnek. Egyáltalán. Csend van. Néha arról, hogy mit egyenek, mit igyanak, kinek mi a másnapi programja, de ennyi. Azért szeretik egymást – mondja ő.
Mit is jelent egy párkapcsolat szempontjából a hirtelen beálló csend?
Túlságosan ismerik egymást?
Ez nem mondható el az esetükben, mert alig 4 éve vannak együtt.
Nincs közös bennük?
Hát az lehet, de akkor mi hajtotta őket a másik karjába, és miről fecsegtek három és fél évig?
Lehet-e csendről beszélni, ha társalognak ugyan a felek, mégis elbeszélnek egymás mellett? Úgy értem, hogy egyáltalán nem érdekli őket, hogy mit mond a másik, nem is figyelnek, egyik fülükön be, a másikon ki, teljesen más foglalja el a gondolataikat, miközben hallgatják a párjuk szájmenését… Pedig nincs semmiféle harmadik, hogy amiatt érezzük unalmasnak őt.
Szerintem ez is egyfajta csend. Az érdeklődés hiányának csendje.
Érdemes-e együtt maradni valakivel, akinek a mondókáját a hátunk közepére kívánjuk? Aki zavar bennünket a gondolatainkban?
Ettől már nem jobb a barátság? Az a fajta, amikor mindig van téma, és neki akarod elmondani azt is, hogy… mindent, mert ő megért.
Arra gondolok, hogy a nagy érzelmek elmúlnak, eltelik egy-két év, és ott áll két ember tök üresen, nézi a másikat, és még mindig idegennek látja… aztán ott van a másik pár, ahol nem volt nagy lángolás, csak csendes, meghitt szeretet, biztonság, és sok-sok közös téma…
Aztán van az édes csend is. Amikor már annyira egymásra hangolódott két ember, hogy szavak nélkül is értik, hallják egymást… Na ilyen is van.
Én szeretem a csendet. Például az áhítatos csendet. De még a vihar előtti csendet is. Talán a párkapcsolatokban beálló hirtelen csend is vihart jelez.
Talán ez egy jel. Nem a megszokás, összecsiszolódás érzése, hanem annak a jele, hogy nincs mit mondani, mert nem érdekel, hogy érdekel-e… Talán, talán, talán.
Az ilyen csendet nem szeretném. Sajnálom azt, aki így él, és nem ismeri fel, hogy még egyedül is jobb, mint a társas magányban… Vagy nem?
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-05-2007 @ 04:09 pm
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 09-05-2007 @ 05:20 pm)
Comment: Nagyon érdekes- majd át kell gondolnom ezeket - annyit már most elmondok, hogy én imádom a csendet, és nagyon sok fajtáját ismerem... a legjobban azt szeretem, és nagyon ismerem, amikor két ember között szinte forr, izzik a levegő, és egy szó nem hangzik el, mégis ezer , millió gondolat cserél gazdát percek alatt... az egymásbaköltözés, az egymásban élés csendje - szavak nélküli kommunikáció... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 09-05-2007 @ 05:26 pm)
Comment: Ez a megszokás. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 09-05-2007 @ 06:28 pm)
Comment: én azt gondolom, hogy önmagában a csend semmit nem jelent, mert ahogyan írtad is- olyan sokféle csend létezik! talán nagyobb baj, az, ha nem járunk utána magunkban, hogy ez most épp milyen csend.... dehát néha olyan jó elhinni, hogy a csendből baj nem lehet! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-05-2007 @ 07:40 pm)
Comment: Igen Mik, ilyen csend is van. De ez nem ilyen, ahogy a barátnőm elmesélte. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-05-2007 @ 07:41 pm)
Comment: Gabykám! 4 év alatt megszokássá válnak a dolgok? Ez szörnyű. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-05-2007 @ 07:42 pm)
Comment: Én is hinném, hogy ez egy ilyen csend, de a barátnőm kifejezetten arról beszélt, hogy nem beszélgetnek, mert nincs miről. Csak a napi rutin. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 09-05-2007 @ 09:24 pm)
Comment: Szóval én azt is tudom, ilyen AZ A CSEND- és ez nem azért van, mert sok idő telt el, és rutinná vált - ez azért van, mert közük nincsen már egymáshoz, és egymás gondolataihoz sem ... Én 34 éve vagyok Nős , de ha most lemegyek a feleségemhez, egy órát símán elbeszélgetünk, mert mindig van mit megosztani vele...néha durcás vagyok egyetlen szó után is, vagy Ő is ugyanígy - de ez nagyon ritka...legtöbbször mindig van mondanivaló...
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-06-2007 @ 09:25 am)
Comment: Erről beszélek Mikikém! Ezért érdemes együtt élni valakivel. Még akkor is, ha a lángolás már elmúlt, mert van közös téma, és jó együtt akkor is, ha hallgattok. De a társas magánynál nincs kiábrándítóbb. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 09-07-2007 @ 11:38 am)
Comment: Érdekes fejtegetésed, elgondolkodtatott... Igen a társas magány a legszörnyűbb ami történhet az emberrel... Tudom, hogy nem mindig van kiút...sajnos... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 09:23 pm)
Comment: Sajnos Anna, valóban nem. Sokszor fel sem ismerik az emberek ezt az érzést, és leélik így az életüket. Persze csend és csen között tudni kell különbséget tenni, de ez már egy másik lap...:-))) |
|
|
|
|
|
