| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
magánügy?-közügy? Ideje:: 09-06-2007 @ 12:20 pm |
|
|
|
|
Nem tudom, hol is kezdjem.
A magánszféra bizonyos elemei, bizonyos magánügyek, érzések, gondolatok, kapcsolatok felszínre jöttek, és kezdik elborítani a közszféra területeit. Nem titkolom ellenérzésemet ezekkel kapcsolatban. Vannak olyan területei az intellektusnak, mely a közlésre, megismertetésre termettek. Ezek értéket, mások számára is közvetíthető többletet hordoznak, de legalábbis informálnak, formálják ízlésvilágunkat. Nagyon sok közömbös, vagy értéktelen információ is eljut hozzánk, melynek szűrésével legfeljebb időnket vesztegetjük, azonban kárt nem okoz nekünk.
Mi, mai böngészők az információk halászatában specializálódtunk a számítástecnikára, ezen belül is az Internet adta lehetőségekre. Érdeklődésünk révén tovább szűkítve az irodalom, képzőművészetek és kacsolódó aktualításaik meghatározta körre. Természetesen nem kizárólagosan, de meghatározóan. Ezek figyelembe vételével kialakul egy várható vonzáskör, melybe elég sok féle információ belefér.
Nem vitatva az egyéni ízlés határait, véleményem szerint van egy vonal, mely által körülhatárolt terület (témák) – gondoljunk csak pl. Az egyezményesen ízléstelennek minősített, gusztustalan beszédre, vagy a káromkodást nem művészi tartalomként aposztrofáló írásokra – egyértelműen kívül kellene, hogy maradjanak a közölhető tartalmak listájának körén.
Jogos a kérdés, e barokkot idéző körmondatok után miért is emeltem fel tehát tollam?
A közfigyelem, elmagányosodó életünkben sokaknak jelent percnyi vigaszt üres, hétköznapinak vélt életében. Talán ezért túlontúl is megmutatnák legszemélyesebb dolgaikat is. Az ilyen embereknek kevésbé a művészeti eszközök alkalmazásával történő ábrázolás, inkább az öncélú figyelemkeltés, a mindegy, hogy milyen színvonalú szereplés programja
Persze a legtöbb amatőr kűzd efféle viszkető közlési problémával. Kezdő íróknál bocsánatos bűnnek tekintik, ha artikuláció nélkül – ami a szívén, az a száján – közvetlen ír, sőt lehet ez egy stílus is, melyet lehet magas szinten is művelni. A naplóírás, különösen, amikor nem csupán magunknak szól magunkról, átlépheti, elvetheti a sulykot intimitásának kitálalásában a köz elé.
Nyilván konkrét példára vár a tisztelt publikum. Nem akarok ilyennel szolgálni. Nincs szándékomban véleményem kapcsán konkrét összetűzésbe kerülni senkivel, elég, ha körbenéz a látó szem. (a vaknak meg úgyis hiába). Saját példámmal rettenthetek el legfeljebb. Többektől több esetben kaptam fejmosást túlzottan személyes hangú írásaimért. Magánéletem boncolgatásához, személyem meghurcolásához bizonyára magam is hozzájárultam nyílt, feddhetetlennek éppen nem nevezhető életmódom feltárásával. Mint első ilyennek, talán még kiemeltebb elmarasztalás jutott.
Aztán kiderült, hogy nem vagyok egyedi, elszigetelt eset. Oly annyira, hogy mára a nyílt erkölcstelenségről hírt adó írásoknak már tapsol az ízlés-és másfajta ficamot szenvedett közönség. Vagy csupán átértékelődtek az értékrendek. Én anno beláttam, semmi, de semmi köze másnak nyilvánosan a magánügyeimhez. Ezért én sem akarom terhelni, perverz életérzésekbe lovallni olvasó társaimat azzal, hogy saját perverzióimat megosztom velük. Elég, ha az irodalom kereteibe beleférek akár a naplóírás kapcsán is. Kétségtelenül nem zöldfülűeknek írok, de talán alapvető dolgokról. Az igényességhez hozzátartozik a tartalom megfelelő szűrése, a kritika befogadása is. Sokan, sok helyen felemlegették már, hogy a szabadság nem egyenlő azzal, hogy bármit szabad. Túlmutat ez a magán, vagy közcélú üzemeltetés kérdésén, annál általánosabb követelmény
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-12-2011 @ 09:42 pm
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 09-06-2007 @ 02:27 pm)
Comment: Ne szívd ennyire mellre, zsoloo! Mindig van egy lázadó fiatalság, aki nem akarja azt, amit a szülei. Ha ez úgy tör fel, hogy megbotránkoztatja a KÚTÚRBUZIKAT, akkor annak ők: csak örülni tudnak. Ilyen jelenség a trágárság, az sms-szleng, vagy az öltözködés. Mit kell ezen csodálkozni? Hiszen milyen célokat tűzhet maga elé? Fogyassz többet? Keress több pénzt? Légy dörzsöltebb? Nincs cél! Nincs jövő! Marad a lázadás: bármilyen formában. Majd megszokjuk... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 09-06-2007 @ 07:21 pm)
Comment: Piro.: köszönöm a hsz-edet. Továbbiakban nem neked, hanem egy máshol keletkezett reakcióra válaszolok: Azt hiszem, elbeszélünk egymás mellett.
Az irodalom lényegéhez tartozik a személyesség. Azonban különbséget teszünk az író magánélete és irodalmi pályafutása között. Előbbit önéletrajzi adatai között tartjuk nyilván, míg utóbbi az, ami a közönség előtt publicitást kap. Szorgos irodalomtörténészek számára csemege persze e két szál összefésülése, azonban magából az életmű értékéből nem von le, igaz, hozzá sem tesz az életrajzi adat.
Vajon kevésbé értékesnek tartanánk-e Radnóti Eclogáit, ha az derült volna ki, hogy ezeket mind íróasztalánál vetette papírra? Bizonyos alkotások esetén meg sem állapítható a konkrét keletkezési körülmény. Ám emiatt nem esünk kétségbe: az irodalmi alkotás az alkotó szellemiségét hordozza, keletkeztetése nem feltétlen függ össze az alkotó aktuális élethelyzetével.
Ne haragudj, de példáid nem jók. Ady már Adél asszony nevének eltorzításával is inkább elfedni, igyekezett titkolt szerelmüket, ahogy Szabó Lőrinc sem kiáltotta ki úton-útfélen törvénytelen kapcsolatát.
Nagyon jól tudhatták, hogy ami a magánéletben elítélendő, irodalmi alkotássá emelkedve értéket képvisel. Ma sem kiáltunk rögtön kettős mércét, amennyiben ezek egymástól függetlenednek, nem utalva ok-okozati viszonyukra.
Ennyiben a blog írás nem is tekinthető az irodalmi publicisztika területének. Tartalmának megítélése is eltér attól.
Ha tegyük fel valaki 2-3 év leforgása alatt házas kapcsolata mellett fél tucat egyéb kapcsolatot is lebonyolít, akkor ez maradjon életrajzának ha nem is dicsőséges, de rögzíthető adata, ám amikor ezzel kérkedve maga ad nyilvánosságot ennek, azt hadd ne irodalmi kategóriába soroljam. Erkölcsi fertőjére gondolom senki nem vág fel, sőt ha némi tisztesség maradt benne, nem mutatja be még követendő példának is. Elismert tény, hogy a szívének nem parancsolhat senki, csalódás, mint ahogy új szerelem érheti. Mindezekről számot adhat anélkül, hogy botránkozást keltene. Talán prűd hozzáállás ez, mondhatják rá, kétszínű, ha maga is így élt. Szerintem nem szükséges anyaszült meztelenül a közvélemény elé állni, hacsak nem a perverz tetszelgés miatt. Ezt azonban már nem tartom irodalomnak.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 09-06-2007 @ 08:25 pm)
Comment: Érdekes kérdést boncolgatsz. Hiszem, hogy nem születhet irodalmi alkotás személyes érzés, valamiféle tapasztalat nélkül. Az már más kérdés, hogy a stílus mennyire közvetlen, egyszerű, nyílvánvaló... Blogokat olvasni nem szeretek, nagyon ritkán teszem. Nem tartom irodalmi alkotásnak. Cset- szint.
De novelláknál, verseknél nem baj az, ha a mondanivaló mögött én vagyok, akkor értik leginkább a mondanivalómat, ha engem is értenek. Igazán akkor tudok közölni. Mert a lényeg a közlés. A blogokban nyersebben, a főoldalon cizelláltabban, de mindnek az a lényege: most az én gondolataimmal foglalkozz! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 09-06-2007 @ 10:15 pm)
Comment: szerintem itt kicsit össze vannak keverve a dolgok: magánügy, közügy, jóízlés, közízlés és erkölcs... s mivégre? a köz érdekében? hogy nehogy a fullból erkölcsi fertő legyen? avagy, aki jó útra tért, az másoktól rossz néven veszi a tévelygést? netán a blog nem irodalmi alkotás? oh! csak nem új tulajdonosa van a lapnak? vagy immár hivatalosan is megállapítást nyert (hol is), hogy blogot csak magamutogató, feltünési viszketegségben szenvedő, a társadalmi normákra fütyülő, elvetemült alakok írnak? szóval szégyellje magát Szabó Lőrinc, de azért veregessük meg a vállát, amiért eltitkolta a kapcsolatát? bár, az is igaz: többen próbálták már megállítani az időt, mondván, hogy a fejlődés, csak pusztulást hoz... ahogy számtalan példa van arra is, hogy a szószéken gyakran éppen azok állnak, akik saját kiváltságuknak tartják, hogy ők eltévedhettek az úton: másnak ehhez joga nincs! változnak az idők! létrejött egy új publicitási forma: a blog -lehet jól, és lehet rosszul művelni, mint mindent... lehet irodalminak tartani, és lehet irodalmiatlannak... de megkérdőjelezni, hogy valaki élhet-e ezzel a jogával? akkor szigorúan körvonalazni kellene a blogban megjelenő írások tartalmát... aki rendszeresen ír, az egy adott közösség számára megismerhető! hová lesz az irodalom, ha ezt a megismerést a megítélés váltja fel? milyen alapon kérhető bárkitől számon a magánélete?
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Audrey (Ideje: 09-06-2007 @ 10:22 pm)
Comment: Igazad van, de én azt szeretném tudni, konkrétan mi váltotta ki belőled ezt az írást.... Hmm? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 09-06-2007 @ 11:05 pm)
Comment: A blog ugye a régen kézzel írt napló, virtuális formája. Bárki írhat blogot és annak tartalma itt csak akkor kerül korlátozásra, ha csúnyán sérti a közizlést, vagy valamilyen embercsoportok, vallás stb. ellen irányul. A magánélet nyilvánosságra hozása, mindenkinek szuverén joga. Aki kíváncsi rá elolvassa, aki nem az nem. Itt senkinek nincs joga az erénycsősz szerepét játszani, neadj isten erkölcsi normákat felállítani másokkal szemben. Zsoloo néhol olyan hangnemben fogalmazta meg írását, mintha ez nem csak az Ő személyes véleménye lenne. Ez a bejegyzés nem a portál és mások véleménye, csak és kizárólag a szerzőé. :((((((( |
|
|
|
|
| Hozzászóló: bla (Ideje: 09-07-2007 @ 12:02 am)
Comment: Mindig annak kellene vetni az első követ, aki maga még nem követte el...talán mégis jobb lenne nem itélkezni, hisz minden szempontot, kényszeritó körülményt, hatást más életében nem ismerünk és nem is ismerhetünk...mindenki azt és annyit mutat, amennyit akar, másnak meg meglehet a saját véleménye - ez új világ, új értékrend! Pl. nekem is megvan róla a véleményem! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kerlac (Ideje: 09-07-2007 @ 03:04 am)
Comment: Szerintem a blog az egy kialakulatlan szabályok szerint játszott performance.
Egy pucér, köztéri szobor lehet szép, lehet nem szép.
De ha valaki nap mint nap lemegy a (köz)térre, levetkőzik, és beáll mindig ugyanabba a szerinte előnyös pózba, az elsőre lehet érdekes,
ám sokadszorra mi lehet más, mint unalmas, nevetséges, szánalomra méltó?
Mert szobor az nem lesz belőle soha, ugyebár. Szvsz. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 09:27 am)
Comment: Nem tudom ki váltotta ki nálad ezt a fajta véleménynyilvánítást, de had emlékeztesselek, hogy a napló azért napló, hogy leírjuk benne a gondolatainkat, őszinték lehetssünk hozzá, mint önmagunkhoz, és ha ezt valaki nyilvánosságra hozza, az az ő dolga. Pisztolyt tartottak tán a fejednél, amikor olvastad azt a bizonyos blogot? Ja? Nem? Akkor lehet, hogy mégis érdekelt az, ami benne állt? Esetleg magadra is ismertél benne? Csak azért mondom, mert a blogok olvasása közben sokszor sokfélét tanulok másoktól, mások életéből vagy hibájából, és egyáltalán nem bánom, hogy beengednek az intim szférájukba. Hogy irodalom-e? Képzeld, az. Néhány blogíró naplója sokkal inkább irodalmi alkotás, mint néhány költő verse. Ki ítéli meg? Talán a te ízlésed a mérték? Talán az enyém? Fenét. Sosem a kritikusok véleménye számít, tudhatnád. Hanem a közönségé. Szerintem az álszentség nagyobb bűn, mint a megánélet megosztása másokkal, pláne, ha ez remek stílusban, vagy éppen irodalmi mű szintjén történik, úgyhogy véleményem szerint nézz magadba! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 09-07-2007 @ 09:51 am)
Comment: Angeli, fogadd virtuális kézszorításom. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 09-07-2007 @ 01:04 pm)
Comment: Nos, ha jól emlékszem, egy jelenséget tártam csupán fel, hozzátéve személyes véleményemet. Aki ezt ítéletként fogja fel, erősen téved, ugyanis sem bíró, sem pap nem vagyok. És hozzátettem, feddhetőségem révén sem járhatok más előtt példával.
Azonban nyilvános naplót sem vezettem erről, de a tény, hogy más ezt megteszi, elég okot ad arra, hogy megszólaljak. Tudva, amire ezek szerint az efféle naplóírók még valószínüleg nem jöttek rá, miszerint a leírt szavaknak erejük van, befolyással bírnak az olvasó későbbi magatartására, tehát nagyon nem mindegy, milyen információt oszt meg az ember. Bizony lehet jókat mosolyogni és gunyoros, epés megjegyzéseket tenni, akár felháborodni is, ettől ez a tapasztalati tény nem változik meg. Ahogy leíródott: az erkölcsi képek változtak koronként, mivel hozzáigazították azokat az ember igényeihez. Nem csodálkoznék, ha az internetes erkölcsi szemlélet hatására nemsokára a család, mint olyan értelmét vesztené, és szexuális kolóniákban nevelnék a születendő gyerekeket. Vagy nem is lenne többet természetes módon fogant gyerek, mert az akadályozza a kényelmes szexuális szabadosságot. Végre is a példa itt áll előttünk. És a példa mutatóinak talán eszébe sem jut, hogy magában elítélje önnön életmódját, inkább igazít egyet az erkölcsön. Nekem semmi közöm azokhoz az emberekhez, valóban, maradjon magánügyük a dolog. Mindaddig nem kell foglalkozni vele, amíg igeként nem kezdik széthinteni. Az is érthető, hogy velük együtt, mint a csürhe, mindazok is felháborodnak, akiket hasonló szemléletük miatt sért írásom. Hiszen ma megtérni egy közfelfogás szerint normális életvitelből pl. A nyitott házasságból és kijelenteni, hogy igenis az egy férj/feleség, a házasság előtti szűzesség lenne a helyes út, már-már botrány. Nem mondom, hogy manapság sok szent élne közöttünk. Mégsem a hibáztatásra és a felelősségre vonásra szeretném a hangsúlyt helyezni, hanem a tendenciák felismerésére, a tudatos változtatásra, lépésre egy évezredek óta változatlan erkölcsi rend felé. Talán, mert magam felismertem, hogy lépnem kell. Nem lehet indok a milliók elferdült akarata és igénye, nem fogom helyesnek mondani ezután sem az elítélendőt, csak mert ma már könnyebb kapcsolatot teremteni, mert nincs, aki levágja érte a kezem. (Szóval nem az erkölcscsőszködés a célom, hanem a párhuzamosan megléphető lehetőség felelevenítése.Ha bárki más felvette ezt az inget, lássátok be, nem az én hibám, sokszor átolvastam, tettem-e olyan utalást, mely konkrét személyhez szól, nem találtam ilyet. Úgyhogy el is hárítok bármilyen felháborodott hangot, mely konkrétan engem kíván megoktatni, felhívni, hova nézzek, hova ne nézzek)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 01:55 pm)
Comment: Tudod az a probléma, hogy ugyan nem neveztél meg senkit, de keményen. és egyértelműen utaltál rá, hogy kit tartasz amatőr, közlési vágytól elvakult blog írónak, és mélyen kifejtetted a negatív véleményedet ezzel a stílussal kapcsolatban. Pláne, hogy magadat állítod etalonnak, aki - had idézzelek: "...tény, hogy nem zöldfülűeknek írok..." igazi irodalmárnak érzed magadat. Szóval szerintem olvasd el még egyszer a bejegyzésedet, és talán akkor rájössz, hogy a "megtért bűnös" most másokban forgatja a kést. A véleménynyilvánítás szabad, bárki megteheti, szerintem itt is, de ez a nevetségesen álszent, "mostantól nagyon hű keresztény tagja leszek a társadalomnak" írás több, mint bosszantó. És még valami! Sosem tettem közszemlére a magánéletemet, de kiállok amellett, aki igen, mert szíve joga, és eddig csupán gyönyörű írásokat olvastam tőle. Jah, és nem rejtetted túlzottan véka alá, hogy kiről írsz! Valaha megrótt a túlzott kitárulkozásodért? Mellesleg úgy látom, hogy te többet tudsz erről a személyről, mint én, mert én csak szép írásait ismerem, azt nem tuom, hogy ezek milyen körülmények között születnek... És ez számomra lényegtelen is. Talán így kellene szemlélned neked is az írásait, és nem azon gondolkodni, hogy ki kit hányszor csalt meg. Ráadásul az irodalomnak köze nincs az erkölcshöz, ha épp érdekel, mert ha a keresztény erkölcs szerint éltek volna íróink, akkor sosem születtek volna meg azok a művek, melyek most etalonnak számítanak. Plusz mindenki tudta, hogy ki kit kivel csal. Akkor is. De kit érdekel? Neki kell ezzel együtt élnie, nem neked. Vagy esetleg azt hiszed, hogy itt olyan gyerekek olvassák a blogokat, akinek a fejlődésére káros lehet némely írás? Ha-ha-ha. Egyébként is. A legjobbak azok az írások, ahol az író meztelenre csupaszítja magát... És ez nem öncélú közlési kényszerből fakad. Most írtam egy csomó mindent, és mire a végére értem rájöttem, hogy tök fölöslegesen, mert valószínűleg egy bigott, elvakult embernek próbálom magyarázni az életet... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kerlac (Ideje: 09-07-2007 @ 02:18 pm)
Comment: Angeli, szerintem az utolsó mondatod sokszorosan sérti a (nem csupán itteni) szabályokat. A vitának már a lehetősége sem képes fölmerülni, mert azonnal a személyt támadják, akarják mesemmisíteni. Kiábrándító. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 09-07-2007 @ 02:21 pm)
Comment: Kedves topiclátogató! Ha valami, vagy valaki mellett ki akarsz állni, szíved joga, megteheted, ha viszont olyan vádakkal illetsz valakit, melyek megalapozatlanok, ráadásul hamisak is, de mindenképpen személyeskedőek, akkor azt hiszem, te jársz jobban, ha egy mea culpával rövid úton eltávolítod az ilyen jellegű bejegyzésedet, mielőtt megteszi helyetted valaki más. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 02:23 pm)
Comment: Oké Kerlac, akkor töröld a hsz-emet, ha sérti a szabályokat. Én már nem tudom. És igen. Valóban nagyon mérges vagyok, még ha kiábrándító is. Nem én támadtam, valaki mást támadtak, aki nem adott rá okot. Az is elég kiábrándító. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 09-07-2007 @ 03:15 pm)
Comment: a topic bezárása előtt utoljára tisztázzuk: gondolataim, véleményem nem irányult, nem irányulhatott konkrét személy ellen, hiszen nem történt említés nevesíthető személyről, csupán tendenciáról, mely iránt kifejeztem aggodalmam. Tudnék, kemény, konkrét, lélekbe gázoló vitapartner lenni, de minek? Ellenséget bőven gyűjtöttem, nagy részüket ostoba, egymás mellett elbeszélés miatt. A szándékos meg nem értés, az egymás mögé búvó, klikkesedett érdekképviselet, a személyi függés olyan erős, hogy a vitának általában nincs értelme, mert egy kérdésben nem az igazság, hanem a klikk véleménye a mérvadó. Az ilyen különállót közös érdek elmarasztalni, lapátra tenni. Ám ez is fölösleges beszéd... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 03:21 pm)
Comment: Ha most rám célzol, (pedig biztos nem), akkor had mondjam el neked, hogy nem vagyok egyetlen klikk tagja sem, nem is ismerek senkit erről az oldalról és kizárólag a saját vcéleményemet közöltem. Helytelenül. Nem kellett volna. Nem azért, mert egyetlen mondatát is sajnálom, hanem azért, mert elragadtattam magam. Nem szokásom, ezután sem lesz, elfogadom Kerlac megrovását. |
|
|
|
|
|
