Bö(m)bike valamelyik nap bömbikélt, hogy a frédibénis játszótérre kéne elmennünk. Merthogy a napközis tanárnő megígérte kedden, hogy elviszi őket, de ő elfelejtette, és helyette hazajött.

Reggel 9 után indultunk el. A játszótér 3 buszmegállónyira van tőlünk, amit gyalog tettünk meg négyen: Böbike, Zsolti, Gabi és én. Út közben bementünk hörcsögeledelért az állatboltba, ahol láttunk négy tengerimalacot. Úgy szeretnék néhányat! Majd ha a hörcsögök jobblétre szenderülnek, talán veszek egyet.

A frédibénis játszótér volt a legelső a városban, amelyben újfajta, európai színvonalú játékok vannak. Úgy 5 éve épült fel, alaposan megváltozott a kb. 2 év alatt, amióta nem voltam ott. A függesztéken guruló hinta teljesen eltűnt, alighanem a huligán kamaszok tették tönkre. A diófa nagyon megnőtt és hűs árnyékot ad. Egy-két pad félig tönkre van téve, a kerítés egy helyen eltörve. A többi nagyjából a régi. Böbi és Zsolti rögtön önállósította magát, és az újonnan vásárolt homokozójátékkal játszottak, forgóztak. Gabit is kivettem a kocsiból, és elkezdett mászni. Néhány perc után elővette rossz szokását: elkezdte enni a homokot. Először csak por formában vette magához, majd rögöket keresett. Mikor látta, hogy szedem ki a szájából, felmutatta a rögöt, mint pap az ostyát, aztán úgy vette a szájába. Jócskán megevett belőle, noha én folyamatosan kapkodtam ki a szájából. Hintázni is nagyon szeretett, annak örültem, mikor a füvet tépkedte meg az elszáradt gyomnövényeket a kerítésről. A másik két gyerek jól elvolt az időközben érkezőkkel. Böbi vitte a homokozóhoz tartozó kis locsolókannát, meg az új vödrét és a nagy csúszdánál játszott a többiekkel.

Délben indultunk haza. Délután még kimentünk az utcánkban lévő játszótérre is, de az nem ilyen új. Van még földgömbös mászóka rajta, amelyről megállapították már korábban a TV-ben, hogy életveszélyes. A hinta tartóvasa meg el van törve, és nagyon mozog. Kíváncsi vagyok, az idén még fel fogják-e újítani.