| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Nejlonköpeny, dipitáska… Ideje:: 09-07-2007 @ 02:02 pm |
|
|
|
|
Édesanyám mindig azt mondta, hogy "ha egyszer gyereked lesz, kislányom, csak szeresd őt nagyon, nagyon-nagyon, az a legfontosabb".
Bizony, engem szeretett is, szeret most is, jobban önmagánál, jobban a világ minden kincsénél. De amikor én voltam gyerek, az egy másik világ volt…
Ma már nem elég csak szeretni. Úgy érzem, hogy akkor minden egyszerűbb volt. Olyan természetesnek vették a nők, hogy húszéves koruk körül férjhez mennek, aztán gyorsan teherbe is esnek, lehetőleg még a nászéjszakán (melyet sokan szűzen és szinte tudatlanul vártak), majd egy-két év múlva jöhet a következő gyerek – mert egy gyerek nem gyerek – és a legfontosabb feladat már adott is. Felnevelni az új reménységet, szeretni, és kész. Ez ilyen egyszerű.
Úgy emlékszem, hogy mi semmiben nem szenvedtünk hiányt, pedig értelmiségiként a szüleink fizetése a közelébe sem jött a bányász szülők fizetéséhez, mégsem tűnt fel, hogy nekik több van. Ugyanolyan nejlon köpenyben, ugyanolyan dipitáskával jártunk mindannyian iskolába, és nem voltak köztünk különbségek.
Talán csak annyi, hogy ők többször ettek téliszalámit, vagy gépsonkát, mint mi.
Ugyanazokat játszottuk, ugyanolyan ruháink voltak, és még a vágyaink sem különböztek nagyon: egy hétzenés kvarcóra, kétkazettás magnó, egy egész csomag BASF kazi, hogy fel tudjuk venni a Poptarisznya legjobb számait, vagy egy saját Sokol rádió… Én ezt speciel megszereztem kilenc évesen, mert volt balesetbiztosításom. A barátaimmal várépítésbe fogtunk, és egy építkezésről megfújtunk egy nagy betonkockát. Nehezen bírtuk, túl nagy volt nekünk, ezért mindenki elengedte a követ, csak én nem… Egy körömmel kevesebb. Fájt, üvöltöttem, de később megvigasztalt a tudat, hogy kapok annyi pénzt, amiből bőven kitelik egy kis fekete Sokol rádió. Egy már volt otthon ugyan, barna műbőr borítással, de az mégsem az én sajátom volt… Azóta az a lábujjam kisebb, a köröm rajta nyomoroncabb, de lett rádióm…
Szóval visszatérve a gyermekvállalásra, és főképpen a nevelésre, aggasztónak látom a mai időket, már csak azért is, mert nincsenek a gyerekek azonos anyagi helyzetben. Figyelem a gyerekes rokonaimat, hogy mennyit gyúrnak, hogy a jónevű középiskolába járó fiukat ugyanolyan menő cuccokban tudják járatni, mint a többi szülő, elküldhessék valami értelmes nyári táborba, beírassák külön angolra, edzésre… És a jó suli kell, mert onnan majd jól lehet felvételizni az egyetemre, több lehetősége lesz a gyereknek.
Egy szó, mint száz…
Visszasírom a gyűlölt bilikék nájlon köpenyt, mert abban legalább a gyerekek egyformák voltak… (Persze egy sima egyenruha is megteszi, mint némelyik angol, japán, vagy amerikai iskolában…)
Valahogy úgy érzem, hogy ma nem elég csak szeretni a gyerekeket ahhoz, hogy boldogok legyenek…
Olyan nehéz örömet okozni egy mai kamasznak, de már egy 10 évesnek is. Mindenük megvan, nincsenek igazi vágyaik, nem gyűjtenek semmire, nem akarnak új babát, vagy görkorit, mert van, van, van… És emellett szörnyen önállótlanok.
Amikor én elsős voltam, hat éves kis pisis, a kilencediken lakó kisfiúval, bizonyos Juhász Tomival együtt mentünk minden nap az iskolába. Ő lejött a lifttel, bekopogott hozzánk, Anyukám feladta rám a hátitáskámat, megfogtuk egymás kezét, és ballagtunk a suliba...
Most már én sem merném elengedni egyedül a gyerekemet, félnék, hogy elüti egy autó, elcsalja egy szatír, vagy mit tudom én… Ma minden gyereket hoznak-visznek háztól házig, nehogy valami történjen vele útközben.
Én is ilyen vagyok… Önállótlanságra fogom nevelni a gyerekemet, mert túlságosan féltem majd, mert úgy megváltozott ez a büdös világ…
Ha kérdem, hogy hogyan neveljem majdani gyerekemet arra, hogy ne akarja a legújabb, legdrágább, legmenőbb cuccokat, mert nekem erre esetleg nem telik, csak közhelyeket kapok… „szeretettel mindent el lehet érni…” , vagy … „nem kell mindent megvenni neki, amire kinyitja a száját…” , és így tovább. De kinek nem szakad meg a szíve, ha azt látja, hogy épp az ő kicsikéje kilóg a sorból, neki kevesebb van, ő olyan kis csóringer … Hát én ebbe belehalnék, az biztos…
Most legalábbis így gondolom.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-07-2007 @ 02:05 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 09-07-2007 @ 03:48 pm)
Comment: Hát, nem könnyű dolgot feszegetsz... Valószínűleg én is azok közé tartozom, aki majd nem tud feltétlenül lépést tartani a legújabb, legtrendibb divatirányzatokkal, bár a lehetőségeimhez képest majd igyekszem, mert én is tudom, mi a különbség a trapper farmer meg a Levis között - igaz, akkor mi, trapperesek voltunk többen. Persze, még véletlenül sem az a szempont, hogy miben jár a gyerek, meg "nem a ruha teszi..." stb., mégis, szerintem mindannyian igyekszünk úgy járatni a kölköket, hogy túlságosan azért ne maradjon le.
Egyébként épp a pár nappal ezelőtti első szülői értekezleten (életem első sulis szülői értekezletén) került szóba a kuktagumi, merthogy az is kell a gyerekeknek matekra. Anyuka mellettem megszólal: jaj, hát, szörnyű, de ő csak nyolcszázakárhány forintért kapott egy darab kuktagumit a "tudomisénmilyen" üzletben. Meglepődve mondtam neki: mi fillérekért kaptunk az Auchanban. De mondom a Tesco is televan vele. Mire ő: Ja, én nem járok ilyen helyekre. Hát, abba az "ilyenbe" majdnem elsüllyedtem - nem tudtam, hogy ekkora szégyen "ilyen helyeken" vásárolni. Hát, ilyen anyukákkal és gyermekeikkel valszeg nem fogok tudni lépést tartani - de tudod mit? Nem is akarok :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 03:52 pm)
Comment: Teljesen igazad van, hogy nem akarsz. Én sem akarok. De tökéletesen érted azt is, hogy mire gondoltam, amikor azt írtam, hogy belehalok, ha az én gyerekem csóringer lesz, mert mondjuk a többi szüleinek sokkal jobban megy... Persze ez még csak elméleti kérdés részemről, de egyszer be fog következni, és tényleg figyelem, hogy sok szülő szinte csak arra keres, hogy a gyerek nehogy lemaradjon a többiektől... Miért nem vezetik be az egyenruhát? Nem? Egyébként valóban nem a ruha teszi az embert, de ezt mi tudjuk, a gyerekek viszont nagyon sokáig nem... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 09-07-2007 @ 04:31 pm)
Comment: Hát, az egyenruha kérdést azért nem erőltetném... Ha egykori diákmagamra emlékszem, gyűlöltem a köpenyt. Lázadásomban mindkét ujját levágtam, és az összes gombot is leszedtem róla, és az egész köbö addig ért, mint egy póló, mert a hosszát is megkurtítottam - hogy ne mondhassák, hogy nincs rajtam köpeny, de azért alig látsszék, hogy az az :))) Szóval, szerintem a köpeny, meg az egyenruha az csak lázadást és dacot vált ki a gyerkőcökből. És én nem voltam különleges kölyök, csak mint a többiek :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 04:37 pm)
Comment: Mondjuk én egy sötétkék férfiinget hordtam köpeny gyanánt gimiben, de azért általános iskolában volt nekem szép fodros nejlon is...:-)))) Való igaz, én is lázadtam. De én még mindig tartom azt a véleményemet, hogy egy csinos kis egyenruha nagy bajt nem okozhat... Presze lázadást szít, az biztos.:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 09-07-2007 @ 07:09 pm)
Comment: És mennyire jól gondolod! De nem csak ők változtak, a szülők is. Ők azok akik ezt a gyerekekben generálják. Ők mutatják azt a példát, hogy a pénztelenebb az már alacsonyabb is. Kialakulóban van egy kasztrendszer nálunk is, és ezt megállítani nem lehet. Max én el tudom magyarázni a gyerekemnek, hogy hajtépés lesz a vége, ha egyszer is meghallom, hogy valakitl eszólt, vagy ha dicsekedni mer... de ez a kevesebb. Nem mindenki ilyen.
Az önállótlanságban is igazad van, és én sem teszek mást. Minden pillanatát figyelem, lesem, elrendezem. De ez szerintem megint csak abból fakad, hogy a világ változik, erőteljesen rossz irányba. Mi erősek, tapasztaltak vagyunk, ők meg olyan kis picik, nekünk a kötelességünk megvédeni őket, és most már van is mitől... Tényleg nem tudom, hová vezet ez. Nekünk is változni kéne. De nem tudunk.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 09-07-2007 @ 08:45 pm)
Comment: tudod, mikor az első gyerekem megszületett, akkor minden nyekkenésére ugrottunk, ami odáig fajult, hogy fél éves korára magaslábemeléssel ugráltunk vele, hogy elaludjon... aztán a másodikkal már nem frászoltam annyit, a negyediket már távirányítással nyugtatgattam, ha a másik három épp rajtam lógott... több gyereket nehezebb elszúrni :) és valahogy több gyereknél egyszerűbb tudni, hogy mi a fontos, mert ők is fontosak egymásnak - úgyhogy én csodálom azokat, akik egy gyereket jól nevelnek fel -én erre képtelen lettem volna. (egyébként épp most szembesültünk vele, hogy minden egyetmistának van laptopja, mert minden info neten van, csak a mi szegény kislányunknak nincs...brühaha... ) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 09:18 pm)
Comment: Hát igen. A gyakorló szülők bölcsek, tapasztalatból beszélnek. Olyan nehéz, Andikám, tényleg jól csinálni, és annyira tisztelem azokat, akiknek sikerül... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 09-07-2007 @ 09:20 pm)
Comment: Tényleg minden egyetemistának van laptopja? A francba! Még nekem is csak két éve van, minek nekik laptop? A jó öreg asztali nem is jó?
Hol tartunk, most tényleg? Én meg sírok a Nike cipő, meg a Lacoste póló miatt...Bár, ha összeadok egy márkás fiú öltözéket, kijön egy nem csúcsmodell laptop ára... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Emericus (Ideje: 09-08-2007 @ 02:07 pm)
Comment: Nagyon igazad van! Nekem is hiányzik a kék nájlonköpeny - pedig akkor utáltuk, de a praktikumát könnyű volt belátni. A diplomatatáska nálunk egy időben tilos volt, vagy azért, mert még ezt is flancnak tartották, vagy azért, mert a padból kilógott, a földön meg nagyot csattant az óra közepén, ha "véletlenül" elborult. De ma is megvan és használható, szemben a fiam táskáival, amelyek vagy kicsik, vagy elszakadnak, vagy nem hordhatók háton, vagy a földön húzza őket, valami bajuk mindig van. Peti még tizenegy sincs, de látom, hogy a gimnazistákért is jönnek a suli végén a szülők, legfeljebb egy kicsit távolább parkolnak, és várnak, ha a gyereknek ciki a dolog. Én hétévesen egyedül jártam a két sarokra levő kisboltba. Cédulát vittem, az igaz, mert nem tudtam mindenről hogy micsoda és hogy néz ki, de a visszajárót megszámoltam. Sose tévedtem el, de nem is akart bántani senki. A mai gyerekekre az iskolán kívül ezerszer több veszély leselkedik. Én is aggodalommal figyelem a gyereket, mert tudom, hogy az önállótlanság visszaüt, és hogy egyszer majd nem leszek már mellette, hogy a bajoktól óvjam. De én se tudok jobbat, vezetem, kísérem, érte megyek, amíg tudok. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 09-08-2007 @ 03:58 pm)
Comment: Jó ez a téma Angelika. Mint tudod nékem két gyerkőcöm van, a kicsi az állandó autómániában szenved, annélkül még a mamáékhoz sem megy. Amikor névnapja, szülinapja van csak autót, vagy deot kér. A nagy az olcsóbb pc-s játékokkal tud a sírba vinni, mert a Media Markt piszok jó akciókat csinál és 990,- Ft-ért hozzá lehet jutni az olykor 5-8 ezer Ft-os játékokhoz. És most jönnek a ruhák: az az egy szerencsém van, hogy szeretnek öltözködni, és így megfelel az olcsóbb, de jó minőségű kínai cucc is. Nem mondom, hogy nem veszünk nekik menő cuccokat, de azt a gyerekeknek is tudni kell, hogy hol a határ. Annakidején amikor én suliba jártam, nemhogy hajat nem volt szabad festeni, de sem körömlakk, sem szemfesték, még a bizsu dolgokat is tiltották. Ma már teljesen más világot élünk. Egynémelyik tizenéves kamaszlány úgy néz ki, mint aki már 18-20 éves és csodálkozunk, hogy sok az erőszak. Az ugyanilyen idős fiúk vagy még fiatalabbak mind öltözködésben, mind megszólalásban egyre jobban akarnak hasonlítani a zenei klippekben látható férfiakra. Sajnos. |
|
|
|
|
|
