De annyira, de annyira....
Az egész napom el volt szúrva az elején. Azzal kezdődött, hogy eljött a hétfő. Szóval melós hét, az hétfővel kezdődik. Ez már eleve el van szúrva - nem???
Reggel 5-kor kelni, 10 perc bringázás, zuhany, ebédeket csomagolni (persze vasárnap este ezt megfőztem!), és az uzsonnákat is, teát-kávét főzni, kiadagolni + a Kicsinek mézes-vajas kenyeret kenni. Zuhany, krém, fogkrém, ruha, smink és a cipőn való vacillálás - a magassarkú jól áll, csak baromira fáj a lábam estére és akkor csámpázok...
Közben félkézzel a Kicsi haját gumizom, újra és újra elhajtogatom a páromnak, hogy a bankot nem feledd el elintézni, a Nagynak még megpróbálom a szájába rágni, hogy ne hagyjon itt semmit - és tűz a buszmegállóba! Szép komótosan, mert persze: a magassarkút vettem fel (estére mindíg és mindíg megbánom) - és találkozom "kedves" szomszéddal, aki nem csak "kedves" hanem olyan sötét mint az alagút - nem jó, mert annak a két végén fény van! - na mint egy verem. (Egyszer megkérdezte, hogy Velencében mindenki gumicsizmában jár???? Nem viccelt!!!) A Kosztolányin pont elment az orrom elől a 12-es busz, és a Borároson a 2-es villamos is. Hm.. Bent a munkahelyemen én nyitottam az irodát, és rögtön eszembe jutott, hogy elfeljetettem a varázspálcát (megígértem a kolléganőmnek, mert már varázsolnunk kell - ez sem vicc!!! és le kell nyúlnom a lányaimtól egy varázspálcát - a miheztartás végett :)), és hogy nincs főnököm. Igen, a főnököm szertem, és most beteges időszakát éli, a meló meg túlságosan kezd bepörögni és Ő látja át igazán - neki ez a feladata. De igazából az én feladatomat ma nem igazán tudtam ellátni, mert néhány dolog még nem volt meg hozzá. (Nem, nem a Puzzle-nél dolgozom, de néha úgy néz ki.. semmi izgalmas, inkább finommmm! Haha, hány embernek szaladt fel a szemöldöke! Édesipar, annyit mondhatok.)
Mindegy, elfoglaltam magam - volt mivel azért nem kell aggódni.... egészen addig míg 11.30-kor meg nem szólalt a telefonom. A benti számomon anyám hívott, szinte rezgett a hangja (nem remegett) és kérdéseket tett fel - amire nem tudtam rögtön válaszolni. Csak hebegtem meg habogtam - aztán felhívtam a páromat, egyeztettünk, dühöngtem egy kicsit, mert én is hibáztam, és apámmal megbeszéltem az ügyet. Gondoltam, majd beszélnek, ha apám hazaér, mert ő a Dunán volt, anyám meg otthon.
Délután, erősen rohantunk az óvodába, onnan meg az iskolába - szülői értekezletre. Ott nem volt semmi lényeges, azon felül, hogy a Nagynak titokban telefonáltunk, hogy a történelem dolgozatra milyen iramban készül, mert hogy holnap lesz... Aztán udvariaskodás, és örömteli csevej és húzás haza! Otthon kajaosztás, és felhívtam anyámat. Hiba volt, mert (és itt robbant az első bomba) azt mondta: magyarázatot követelek... Mert ugye először szépen mondtam, hogy hiszen az előbb beszéltem az apuval - mert először vele beszéltem, - hiába tőlem követelte a magyarázatot. Helo, én nem a közös képviselőd vagyok, hogy magyarázatot követelj - én a második magzatod vagyok! Engem nem választottál, hanem belőled születtem! - ezt csak gondoltam! Sose tudnám mondani...
Miután kidühöngtem magam, jött a drága anyósom. Ő a kisfiának adta le a nagy hisztériát, hogy most azonnal (estel fél nyolckor - jóóóó!) vegyünk egy autót magunknak, mert ő wc-deszkával a hóna alatt gyalog nézett nekünk autókat a piacon. Tényleg, nem látott valaki egy vörös hajú, molett, baromi feltűnően öltözködő 50-esnek látszó hölgyet wc-deszkával a hóna alatt az autópiacon? Lehetőleg sántított, mert ugye gyalog ment és elfáradt míg odaért... Az autót egyébként ő adta kölcsön, miután a miénket összetörték, és a mai napig nyögjük. Számtalanszor vissza akartuk adni, hogy nem kell, de ő most kiborult. Azt mondta, hogy állandóan ő gyalogol. (Egyébként egyáltalán nem használta az autót, nagyrészt ott állt a háza előtt) És (ekkor robbant a második bomba),hogy a kisfia lelakja az autót. Az egyszem gyereke! Még most is elönti az agyamat a *****! HOGY MONDHAT ILYET! A fia 1. becsületesen dolgozik 2. adózik 3. mindene a 2 lánya 4. és még a hisztis feleségét is elviseli :)) 5. meg az anyját :(( És képes azt mondani hogy lelakja, mintha egy hajléktalanról, vagy valami elviselhetetlen albérlőről beszélne... És hogy neki külön órákat kell venni, mert elfelejt vezetni! Ja, és persze: a kisfia születésnapjára vett magának 3 ágytakarót! Nem tévedés: magának. Ez a nő egy önző.. nem tudom mi.De legalább nem hozott wc-papírt tortát. Már meséltem...
Mindenesetre annyira felhúztam magam, hogy nekiálltam szobabiciklizni, mert leginkább rágyújtottam volna - de akkor egyszerre egy egész dobozra. De mivel nem gyújtok rá - második hónapja, ezért inkább tekertem, tekertem és tekertem. Közben meg dünnyögtem és a végén már csak röhögtem. Magamon, hogy pörgök mint egy őrült, a családtagjaim meg elégedetten fekszenek az ágyukban.
Mire leírtam ezt a pár sort, megnéztem a kedvencemet (a Szívek Szállodáját - vessenek meg érte nyugodtan, én imádom) és mivel vihogtam közben és sírtam is - elmúlt az idegességem. A párom a kanapén horkol, a Kicsi átjött és bevackolta magát a helyemre.
Én is megyek aludni, mert holnap egy újabb őrültségekkel teli nap vár rám (már bejutni a Budaörsi úton, az is egy őrület -nem?) és ideje aludnom.
Tudom, hogy bocsánatot fogok kérni - nem kell aggódni.
