Ismét 2 hónap kihagyás után: jelentkezem. Szerencsére tényleg nagy jó dolgomban nem volt időm írni. Rengeteg dolog történt velem, rengeteg helyen jártam és bár dolgoztam ezerrel, sikerült feltöltődnöm. Mióta itt jártam, ez az első hétvége, hogy tényleg nincs semmi kötelező programom:) Ezt szeretem, nem jó a tétlenség. Valahogy mostanában minden annyira simán ment, olyan könnyedén...szóval fel vagyok készülve arra, ami ilyenkor szokott következni...hmm...kíváncsi vagyok mi jön...?
Mindenesetre most kettesben élek az én tüneményes kutyusommal. Már nagyon összenőttünk:) Pasi nincs...és nem is kell most..mindig csak a bajt hozták rám...most pedig minden olyan jó. Az önbizalmam is szépen lassan kezd visszatérni.Tegnap buliztunk egy nagyot régesrégi barátnőimmel, akik kívácsian hallgatták, hogy hitettem el magammal, hogy az élet csodálatos egy kutyával kettesben 31 évesen...Mindegyikőjük eskütételt tett arra, hogy az összes exemet felkeresik (nincs sok, szóval könnyű dolguk lesz) és ivartalanítják őket, merthogy biztos azért vagyok most ilyen, mert félek a következőtől, aki esetleg ugyanolyan lesz, mint az előzőek... Megnyugtattam őket, hogy mivel mindegyik hímnemű teljesen egyforma, így nem tartok ettől, csak szimplán felírtam a belső szemhélyamra, hogy sose felejtsem el.
Tényleg nem hiszik el, hogy most így nekem jó, pedig tényleg magamra találtam. De majd rájönnek előbb-utóbb.
No, megint sikerült írkafirkálnom egy bejegyzést a semmiről:) Megpróbálok gyakrabban erre járni, mert így hiába részletezném, mi történik velem a nap 24 órájában, nem sok értelme lenne...