Na, a fene se gondolta, hogy milyen baj szakad a nyakamba ma reggel, mikor magamra tekertem a rózsaszín sálamat!
Tudod, amiben azok a kis csillogó ezüst szálak vannak.

Szóval, csak álltam a buszmegállóban, és vártam, hogy jöjjön már a busz. Természetesen, ha én ott vagyok, a busz mindig ráér, és késett több, mint tíz percet.
Na, öregem, ez a végzet!
Kezdtem aggódni, hogy talán már el is ment a busz, de akkor feltünt az a nő. Nagy darab, barna hajú nő volt, már a nézésétől rossz érzésem támadt. Éreztem, hogy odajön majd hozzám, ezért el kezdtem a táskámban keresgélni, mintha valami nagyon fontos dolog kellene, hogy a kezembe akadjon, csakhogy ne kelljen végig néznem, hogy az a nő odajön hozzám.
Merthogy odajön, abban biztos voltam.
Fogalmam sincs, mi a fenéért voltam olyan biztos benne, de tudtam, hogy odajön, és ettől pocsékul éreztem magam.

- Hol vetted azt a sálat? - kérdezte, és az egész képe ott volt tíz centire tőlem.
Nem túlzok, öregem, szinte belemászott a pulóverem alá, olyan közel jött.
Gondoltam, adok neki még egy esélyt, és kicsit hátrébb léptem, aztán gyorsan megfordultam, mintha nem akarnám, hogy lássa, mit keresek a táskámba.
Tudod, hogy van ez!
Már rég tudta, hogy nem keresek semmit. Lefogadom, öregem! Rég tudta, hogy csak ki akarom kerülni.
De az ilyenek, valahogy olyanok, mint a böglyök. Nem hagynak békén. Megfogta a sálamat, és elkezdte szagolgatni.
- Na, mi van, nagyság! Nem árulja el, hol vette a sálat?
Erre már kezdtem ideges lenni, de csak nem állok le egy ilyennel veszekedni! Úgyhogy azt feleltem, csendesen, de mégis jól hallhatóan:
- Már nem emlékszem. 
Erre elkezdett velem üvöltözni, hogy:
- Mi van! Büdös a szám? Te beképzelt cafka! Minek képzeled magad?
Körbenéztem, hátha jön valaki, de persze, öregem, ilyenkor sehol senki! Az ilyen helyzetekben olyan egyedül van az ember, mint a szülőcsatornában!
- Nem szállna le rólam?  -kérdeztem, olyan higgadtan, amennyire csak tőlem telett.
- Mit képzelsz te magadról, te kis Diana hercegnő! Mire fel hordod olyan magasan az orrod! Tán azt hiszed, másnak nem lehet ilyen sálja, csak neked? 
És megfogta a sálat és kirántotta a nyakamból.

Hát, öregem, erre elpattant a fejemben valami, mert úgy neki estem, hogy már magam sem tudom, hogy mi következett ezután. Az tuti, hogy üvöltöttem, és rángattam a pulcsiját, és elküldtem a jó büdösbe, de mondanom sem kell, erre már egy tucat ember állt ott körbe minket, aztán jött a rendőr is.
Gondolhatod! Senkit nem érdekelt, mi történt valójában.
Senkit nem érdekelt, ki kezdte.
Mindenki csak azt akarta, hogy fejezzük már be az üvöltözést.

Persze, én megértem, öregem! Az emberek békét akarnak.
Csak azt tudnám, akkor miért nincsennek sehol, mikor elkezdődik a perpatvar?