Délelőtt, miután hazajöttünk a városból, megálltunk a játszótéren, ahová legtöbbször járni szoktunk. Zsuzsika rögtön ment hintázni. Közben megjött egy ovis csoport mindössze 6 gyermekkel, akik játszani kezdtek. Az egyik óvónő odajött hozzám, és mondta, ne engedjem a gyereket hintázni, mivel az azt tartó oszlop immár teljesen eltört. És tényleg. Néztem, még vagy 1 cm-rel el is volt mozdulva az alapjához képest. A kilengése az oszlopnak lehetett vagy 10-20 cm. Mondtam is Zsuzsinak, menjen el onnét.

Miután hazamentünk, úgy mellékesen megjegyeztem a férjemnek, hogy fel kellene hívni a hivatalt, mert ebből komolyabb baleset is lehet. Kb. 1 órakor beszélt velük.

5 órakor mentünk ki ismét. Két hintát az életveszélyes oszloppal eltávolították, és elvitték három padról a törött faléceket is. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar intézkednek, igazán kellemesen csalódtam bennük. Az ember manapság már nem vár el semmit egy hivataltól. Kíváncsi vagyok, mikor újítják fel a játszóteret.