Nagy Gáspár:

Isten költeménye

A vége felé járva
rendelt ösvényeiden
(néha utadon)

túl ámulatokon
és túl már hívságokon is!
hirtelen rájösz
vagy csöndben belátod:

Isten hatalmas verse
a teremtett Világ.

De azért mind jobban érdekel
hogy ebben a nagy versben
akár csak egyetlen betű hurkában is
ott van-e a te grafit-porod?

S ha nincs?

A Világ akkor is hatalmas
örökkévaló és tökéletes költemény!

Bár nap mint nap te is
csak tökéletlen
és felületes olvasója vagy...

Ezt irta Nagy Gáspár költő-uram. Tetszetős, bár hamis a premissza. A Helyzet: éppenséggel fordítva; Isten maga a költemény! Őt írja a Világ, és benne az Ember. Őt írja és olvassa naponta, néha szégyenlősen, néha dadogva, mint a kisdiák irodalom órán, ha felszólítják: Balogh! Folytasd!, ezért hát nem a Világ, hanem Isten az örökkévaló és tökéletes költemény, és ne aggódjon Nagy Gáspár költő-uram, Istenben jelentős vonás az Isten költeménye c. költeménye.

Már a 147. oldalon járok at Év verseiben(leánykori nevén: Szép Versek), lassan haladok, mert megrágok, megcsócsálok minden verset. Már túl vagyok legalább két tucat költőn, hazudnék, ha azt írnám nem találkoztam jó versekkel, igenis vannak benne, de ha ezek az év versei, ami ugye azt jelenti, hogy a legjobbak, akkor milyenek lehetnek amik nem kerültek be ebbe a kötetbe?

Közben, ahogy olvasok eszembe jut, hányszor olvastam a költőktől a Hallgatás Éveiről, hányszor hivatkoztak a szoc.reál lélekölő éveiről, most meg a kezembe került Kálnoky László Lázas csilagon gyönyörűségesen szépséges verskötete, és mit gondoltok mi a kiadás éve? 1957!!! (Magvető). Akkor, most mi van? Egyfelől a "letészemalantot", a "nemérdemelnekezekengemmeg", irány a az ógörög Lyra, másfelől meg Kálnoky László és az ő Lázas Csillagonja. Ilyeneket ír egy 1956-os versében: "Fájsz bennem, mint a szív, mely eltaszít/valami drágát, mint betűk a fában,/mint hitetlenben fölsajog a hit..." Na, most vesd ezt össze evvel: " Én volnék a mező lilioma,/de szőnöm, fonnom-hány alakzaton/nem munkálkodnám? Amint Salamon/tündöklő ruháját viszont kivánná,/nem látnám mást magamra öltenem. Soha/költészet, mint Énekek énekének/lilioma-már puszta peremen mi vár rá?" (Kalász Márton: A költészetről, Az év versei 2003). Ti értitek? Mert én abszolute nem! Három versmondat, de hol az alany, hol a tárgy, de valami mindig hiányzik. Leginkább az ihlet, és még valami más is, de azt most nem mondom ki. Csak körülírom: ami ott van (volt) Kálnokyban.

Egyébként, ma az van, hogy rettentően fáj a derekam. Most nem tudom, a veséim miatt(akik tudvalevőleg zentelenek), vagy túledzettem magam. Bár, ez utóbbi nem valószínű, hiszen máskor is mozogtam ilyen intenzíven.

De, most már megyek, mert még nem írtam meg a mai névnaposomat. Milyen névnap is van ma? Ja, Auguszta. Elég guszta név.