| 6 éves Zsuzsi lányom szerelmes. A játszótér mellé pár hete beköltözött albérletbe egy család: nagymama és szülők egy kisfiúval. Már néhányszor játszottak együtt, és ma szerelmes levelet írt neki Zsuzsi.
Egy kis versecskét is írt, melyet, mint kiderült, egy rajzfilmben hallott. Így hangzik:
A rózsa piros
az ibolya kék
teljes szívemből szeretlek Ricsi
A vers mellé nyíllal átlőtt szívecskéket is rajzolt. Vigyázva vittük le a homokozójátékok és a kulacs mellett ezt is. Hol a padra tettük, hol Gabi kocsijába, hol a szatyorba. A szél lefújta, egy kisfiú megtaposta, aztán a végén elveszítettük. Este újat készített Zsuzsi. Ricsi ugyanis nem jött le.
Lejött viszont egy másik kisfiú a nagymamájával. Valamilyen testi hiba folytán kissé kacsázva jár, de olyan mint a perpetuum mobile - ahogy más sérült gyereknél is láttam - mihelyt elesik, fel is kel. Jól eljátszottak Zsuzsival. A nagymamájával beszélgettünk. Mondta, hogy a '70-es években jött ide dolgozni az érckutatóba. Nagyot néztem: - Az AIDS-kutatóba? Gondolkoztam magamban, hogy itt a vidéki nagyvárosban a '70-es évek közepén minek kellett kutatni az AIDS-et? Aztán mikor megosztottam vele kétségeimet, jót nevettünk.
Egy másik nagymamával is beszélgettünk. A fiáék most az ő háza fölé építkeznek, már elkezdték a vakolást, hamarosan költöznek. Az eredeti ház tufakőből épült, errefelé jobbára ezt használták vagy 50 éve építőanyagnak. Most bontogatják le az ilyen épületeket, de ez stabil lehet, ha megengedték a szintráépítést. Azt mondta az idős néni, hogy 41 évig éltek a férjével, de olyan szép életük volt, hogy 10 körömmel kaparná ki a földből. 10 éve halt meg a férj, tehát a történelem viharaiban is helytálltak egymás mellett. Irigylem az ilyen embereket.
|
