Hé Idő!
Várj!
Hova, hova?
Hová futsz lélekszakadva
úgy,
hogy még a sok percedet
is szerteszéjjel pergeted?
Hé Te Idő!
Ne rohanj már!
A jövő – gondolom – megvár,
és én versenyt nem futhatok
értsd meg,
ily sebesen nem szaladok!
Úgy sietsz, mint kit kergetnek!
Mire jó ez?
Nem érted meg,
hogy én mindent megpróbálok,
mégis csak nyomodban járok,
és fénytelen szemmel nézem,
hogy úsznak el a régi álmok?
Nem voltam még:
rocksztár, híres,
sem delnő, imádott, kényes,
nem fürödtem holttengerben,
ahol a semmi tartja testem,
Afrikában sem jártam még,
akár aranyásó is lehetnék…
vagy kincsvadász az óceánon,
kalóz, hős,
vagy mit is bánom…
Bármi, amiről nem szóltam,
Hé Idő!
Mikor lesz mindez,
ha egyszer már csupán voltam…?