félünk:
ébredni,
lépni,
a szemébe nézni,
megfogni,
nevetni,
elengedni,
sírni,
elaludni...

"mindenki szorítja a félelmét"*,
mert gondolkodunk,
mégis a legjobban attól félünk,
hogy magunkhoz szorítsuk
a másik félelmét,
félünk
nem gondolkodni,
csak szeretni,
mert félünk félelem nélkül lenni,
mert akkor megtörténhet bármi...

de mégis megtesszük:
ébredünk,
lépünk,
a szemébe nézünk,
megfogjuk,
nevetünk,
elengedjük,
sírunk,
elalszunk...

és amíg beszűrődik egy kis bátorság-fény
a félelem küszöbén túlra,
addig nem áll meg a világ,
amíg percekre ugyan,
de gyönyörködhetünk abban,
milyen félelem nélkül élni...

*idézet: Eleven Hold