Azon gondolkodtam, milyen irányban fejlődik a problémakezelés napjainkban. Hogyan oldjuk fel az ellentéteket, kezeljük a konfrontációt. Hát, sajnos az információs társadalom elég rossz irányban terel minket.

Miért is?
(most lehet, hogy egy kicsit magam és a portál ellen szólok, de elnézést érte)

- a net egy virtulás világ, valahol nem teszik valami? Átmegyek egy másik honlapra, vagy egyszerűen bezárom az adott oldalt. Ezt nem mindig tehetjük meg a való életben. Most, amikor örülünk, hogy van munkánk, ne cserélgetjük úgy a munkahelyet, mint focista a zokniját... nem cserélhetünk családot, gyereket (jáj), barátokat talán...egy darabig.

- ha valaki pl. chaten nem szimpatikus, egy egyszerű X gombbal kilövöm. Ugyanezt persze nem tehetem meg az utcán, hogy azt mondom: húzzá már el apafej vagy én húzok el, annyira nem bírom a búrád.

- bátrabban írunk bármit a másiknak anélkül, hogy belegondolnánk, az vajon mit érez. Hiszen legtöbbször nem látod, nem hallod, ő csak valaki a netről, egy nick, egy IP cím, nem egy valódi ember valódi érzelmekkel. Márpedig az.

- megharagszol valakire? Nem írsz neki mailt. Kikapcsolod a beszélgetést az MSN-en, sőt! Letiltod az MSnről. Nem is lássa az a szemét, hogy fenn vagy! Vagy még jobb! Nem jelölöd vissz IWIW-en! Húúúú, micsoda aljas dolgok, nem igaz?
Még rosszabb: álnéven piszkos dolgokat írsz neki, gyalázod, ahol tudod. Az ugyan eszedbe sem jut, hogy anno ezt amikor még telefonon csinálták valakivel (ugyanúgy kommunikációs csatorna) hát az egyből hívta a rendőrséget zaklatás címén.

Azóta kicsit "elszabadultunk" Zaklatunk és zaklatnak minket, de bármennyire is mérgesedik a helyzet, mindig ott van az a kis piros X a sarokban. Az életben hol van? Hol van ilyen kis piros, amivel megszüntetjük a bosszantó tényezőket? Hol? Valahol odabenn talán. Legbelül. Lelki békének hívják. Pedig én csak egy iksznek látom.

És most hozzászólhattok nyugodtan. Egyetérthettek velem. Hogy mi? Nem értesz egyet? katt...