Helyszín: Budapest, combino villamos, valahol középen, két szembe fordított és egy háttal fordított ülés
Időpont: 2007. október 4. , Ferenc napja
Időjárás: Borús, felhős, langymeleg, 20 fok körüli hőmérséklet
Szereplők:

Egyes számú öregasszony: rózsaszínben játszó ősz hajjal, kedves, tisztességben megöregedett arccal, tipp-topp öltözékben, ápolt, kellemes illat lengi be

Kettes számú öregasszony: Barnára festett haj, szemüveg, korrekt öltözék, szimpatikus arc, bár nem annyira, mint az egyes számú öregasszonyé

Repedtfazék hangú asszony: csak sejtem, az előbbieknél ápolatlanabb, beszédstílusából ítélve tanulatlan, dohányzik és az alkoholt sem veti meg.

Egyes és kettes számú öregasszony egymással szemben ülnek mellettem és kedélyesen beszélgetnek.

-        Hallotta, hogy meghalt a Járóka? – kérdezi Egyes.

-        Jaj, igen, hallottam. Micsoda szép hangú ember volt az! – így Kettes. – Ismertem bizony, még az anyja kézen vezette, már akkor ismertem. Mert tudja, én vendéglátóztam. Az Emkében voltam, hogy szerettek ott engem! Nem akarok nagyon olyannak tűnni, de rólam azt mondták, hogy egy tündér asszonyka vagyok. Úgy szerettek! Csinos is voltam, az igaz már.

-        Bizony, bizony – bólogatott Egyes, bár nem sok köze volt a válaszának Kettes öntömjénezéséhez, ez látszott. – Én voltam a temetésén.

-        Ja, hogy a Járókáén. Hát én nem voltam. Szép volt? – vette fel újra a fonalat Kettes.

-        Szép. Ott is énekeltek. Akkora temetés volt, amilyet még soha nem láttam! – mondta Egyes és majd leesett az ülésről úgy gesztikulált. – Tudja, hogy meg volt már bénulva?

-        Az. Hallottam, hogy három éve már nem tudott mozogni a halála előtt. Hm. Vajon mitől? – révedt el Kettes. – De hogy emlékszem rá, amikor az anyjával… ej, igen szép anyja volt… jöttek az Emkébe. Mennyi is volt? Hogy meghalt. Ötvenhárom?

-        Ötvennégy – pontosított Egyes. – Fiatal ember.

-        Az – hagyta jóvá Kettes. – A Jászai téren vagyunk, nem száll le?

-        De igen. Még jó, hogy maga így figyel! Na Isten áldja! – kapkodta gyorsan össze magát Egyes, és korát meghazudtoló sebességgel iramodott a nyíló ajtó felé.

Ekkor szólalt meg a hátam mögött Repedtfazék.

-        Ne tessék haragudni, hogy beleszólok, de véletlenül hallottam, hogy mirűl beszélgetnek. Hát én is ott vótam a Járóka temetésén.

Kettes láthatóan megörült, hogy új beszélgetőtársra talált.

-        Nahát! Micsoda véletlen – mondta, hangjába kíváncsiság vegyült.

-        Bizony. Olyan szép vót, olyan csuda szép, hogy sírtam, mint a záporeső. Micsoda hangja vót ennek a Járókának! A fiam az összes lemezit megvette.

-        Ne mondja. Valóban? – aztán tovább kíváncsiskodott. – Maga is hallotta, hogy le volt bénulva?

-        Hallottam hát. Ej. Szegény ember. Micsoda hangja vót.

-        Én tudom, hogy szerette a whiskey-t – fogta egy kicsit lejjebb a hangját Kettes. – Járt be hozzánk, mert hát akkor is találkoztam vele, mikor kicsi volt, aztán később meg szerette a whiskey-t.

-        Vót kicsi is, igen… a whiskey az kemény. Attúl bénult meg biztos – logikázta ki Repedtfazék.

-        Gondolja? – kerekedett Kettes szeme. – Az már igaz, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt…

-        Attúl hát. Én is piáztam, tudom… de már nyolc éve nem piázok, mer’ kaptam egy infraktust, oszt megijedtem.

-        Bizony az alkohol és a cigaretta nagyon veszélyes – hagyta jóvá Repedtfazék szavait Kettes. – A cigarettától meg tüdőrákot lehet kapni!

-        Az. Én is bagózok – bólintott érzésem szerint Repedtfazék. – De én má’ nem is bánnám…

-        Mit? Ha meghalna? – kérdezte döbbenten Kettes.

-        Azt. Kell má’ a francnak ez az élet – legyintett Repedtfazék. Éreztem a szelét a hátamon.

-        Ugyan! Aki jól viselkedik, az ezerszer is újjászülethet! – vigasztalta Kettes.

-        Tudom. Benne van a Bibliában is. Minden este azt olvasom – válaszolta Repedtfazék, aztán folytatta.- Amióta infraktusom vót, oszt nem piázok, minden este a Bibliára alszom el.  

-        Hát… olyan ismerős maga nekem… mit dolgozik? – váltott témát Kettes.

-        A piacon árulok almát – válaszolt Repedtfazék. – Itt a Hunyadi téren.

-        Na onnan akkor! Én is ott szoktam vásárolni. Na és jól megy?

-        Hát… nem megy az má sehogyse. Semmise megy már. Züllenek az emberek…

-        Na ez igaz! A fiatalok is olyan züllöttek, egyre züllöttebbek… Na Isten áldja! – szedelőzködött Kettes. - Mennem kell most már, itt leszállok!