Így szól valahogy a reklámszlogen. Na, mi nem autót vettünk, hanem… Na mit? Igen, kérem, 2007-et írunk, és végre, igen, nem csalás, nem ámítás, vettünk egy új mosógépet!!! Ja, hogy ez miért akkora szám? Elárulom. Mert végre megszabadulhattam Energomat Komfort fedőnevű, önjáró, nagyon csúnya, ám annál hangosabb, viszont ősrégi, mosógépnek álcázott traktorunktól. Lehet, hogy még aratni is tudott, csak azt nem próbáltuk. De a hangja alapján….

Na, de hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, kinéztünk egy szépséges - és jóságos - Whirlpool mosógépet a TESCO nevezetű hiperszuper marketben. Nekem nem ciki ott vásárolni, de mindig belátom, szolgáltatásügyben a fasorban sincsenek. Nem baj, mi küzdő típusok vagyunk, nem adjuk fel olyan könnyen.

Két Whirlpool közt tűnődtünk, egyik egy tizessel kevesebbe kerül. Kérdezzük a levadászott személyzetet, az uszkve 17 és fél éves eladó srácot: mit tud ez és mit tud az, miért ennyi az egyik és annyi a másik? Merthogy csak az egyiken vannak feltüntetve az adatok.

Válasz: hm, hm… jó kérdés, nem tudom.

Kérdés: és ki tudja?

Válasz: passz, ő egyedül van a műszaki osztályon.

Kérdés: Ez nagyszerű, nekünk jó lesz ő is – tehát, mitől drágább az egyik egy tizessel, ugyanis, ha megéri, elvisszük a drágábbat.

Válasz: neki fogalma sincs, ahhoz ki kéne a másikat bontania, és ő egyébként sem szakképzett eladó.

Kérdés: ja…! Akkor kérünk egy szakképzettet.

Válasz: az nem fog menni, mint mondta, egyedül van.

Ekkor uram feje a halványlilából kezdett szederjessé válni. Én meg győzködöm: - Ugye, mondtam, hogy a Média Marktba menjünk, mert hülye azért nem vagyok! Ahogy rám néz, abban nincs sok köszönet.

Kérdés: Akkor küldjön valakit, aki képes ezt azt a hihetetlen problémát feloldani.

Válasz: hamarost, előbb befejezi, amit épp csinált, hiszen mint mondta, egyedül van, ezt igazán megérthetjük.

Válasz elmaradt, csak Laci arcán játszott sötétkékben a megértés.

Na, nem akarom hosszú lére ereszteni, de miután láttuk, hogy nemszakképzettnek rengeteg dolga van, odaálltunk a „Személyzet” című ajtóhoz, és lekaptuk az első kilépőt - aki látva elszántságunkat, kiküldött maga helyett egy másikat. Sokat vele se értünk, fancsali képe és széttárt karjai láttán nekünk se ölelkezni támadt kedvünk.

Aztán mintha csoda történt volna, megérkezett egyes számú szakképzetlen egy célszerszámmal, és dühödten elkezdte lebontani az oridzsi mosógép csomagolását. Erős kényszert éreztem, hogy megsimizzem a buksiját, hátha attól megnyugszik, de az is bevált, hogy halk hangon beszéltünk hozzá – vérben forgó szemei lassan visszanyerték eredeti állapotukat.

Szinte eufórikus állapotba kerültünk, mikor megtaláltuk közös erővel a magyar nyelvű leírást, ennek alapján el tudtuk dönteni, melyik gépet is kérjük, és már-már diadalmenetben, örömkönnyek közt vonultunk a pulthoz, hogy lerendezzük a piszkos anyagiakat. Ezek után már igazán könnyedén átsiklottunk azon a tényen, hogy az egyébként számítógépesen rögzített értékesítést követően nem hagyhattuk el csak úgy lazán az üzletet, hanem előbb egy valószínűleg agyonképzett hölgy még a számláról kézzel átírogatta egy füzetbe az adatokat, és feljegyezte, hogy a számlán egy piros színű oroszlános pecsét is van. A vércsoportunkat és a lábméretünket nem kérték el, úgyhogy végül is elégedetten távoztunk.

Még nem adtunk nevet a kicsikének, de már a beavatási szertartáson átesett, és egyelőre csöndes, szép, hatodik érzéke is van, és lehet, hogy még szántani és vetni is tud.

Ja, és hogy azért egy szlogen maradjon a végére is: TESCO-éknál az járja, hogy „A legkisebb is számít.” Nos, mi csak vevők voltunk, mégse igazán éreztük úgy, hogy számítunk. Persze, minden jó, ha jó a vége, és ha elég határozott és elszánt vagy.