Mecsek-rally? Szerpentin és szalagkorlát? Ugyanmár! Ha versenyezni szeretnék: Kívülről befelé balkanyar a körútra. Pirosnál fék behúz, sárgánál gáz, zöldnél fék kienged, sebességnövelés a hosszú bal kanyar alatt, egyenesre fordulás, szlalom a gyalogosok között, és mehet is a gyorsulás három sávon. Egyébként is, mi az orvosi körökben csak hímvesszőnek emlegetett valamit keresnek a gyalogosok az úton korán reggel 8 órakor, amikor én a munkába sietek?? Hogy van képük hozzá?

 Talán úgy, hogy nekünk, gyalogosoknak pont akkor vált zöldre a lámpa, amikor balkanyar indul. Persze a kocsis azonnal kiront a mellékutcából, ha másért nem is, azért, mert fél, hogy kidudálják, és aztán rohamtempóban ráfordul a zebrára, nehogy a kereszteződésben ragadjon. No, lehet, hogy bennem van a hiba, és ilyen kis ijedős vagyok, de ha egy kocsi tempósan megy felém, majd az utolsó pillanatban fékez, azért megrándulnak a lábaim. Főleg, ha azt látom, hogy nem is mindig fékez. Mint ma. Szerencsére nem mellettem ment el fél centire, de mindenképp úgy éreztem, a középkorú hölgy jogosan vett a szájára mindenféle jelzőket.
 A helyzet tehát úgy néz ki, hogy ha piros - ami azt jelenti, hogy félnünk kell, hogy elütnek -, akkor átmegyünk az utcán, mert ha nem, hanem megvárjuk a zöldet, akkor félünk, hogy elütnek.
 Arról nem is beszélve, hogy néha a villamosok "itt a kereszteződés, hol a kereszteződés"-t játszanak. Vagyis, amikor arra várunk, hogy átrohanjunk az utcán (és elérjük azt a villamost, ami éppen előttünk csigázik), a három vagonból összetákolt tömegközlekedési eszköz teljesen eltakarja a gyalogosátkelőt, a balkanyart, mindent. Ekkor választhatunk, hogy "egy körből kimaradsz", vagy mit sem törődve a láthatatlan jelzőlámpával, és a ténnyel, hogy a balkanyarosok akkor fognak minket először meglátni, mikor teljes gázzal felénk rohannak, elindulunk mégis a zebrán.
 (Persze a villamost már nem érjük el, mert miután csigatempóval elmegy előttünk, hogy ne tudjunk átkelni, magasabb sebességre kapcsolva átmegy a megálló másik végébe [jó hosszú a megálló, teszem hozzá], ott kb. 5 másodpercre nyitva hagyja az ajtót, és hiába látja a vezető, hogy táskástul, logó nyelvvel rohanunk az utolsó ajtó felé, képes az orrunk előtt bezárni és továbbszáguldani.)

 Amikor épen és egészségesen átérek ezen a kereszteződésen, szinte érzem Isten jelenlétét. Mert ha az embereken múlna, már lapos lennék, mint a Bibliával préselt falevél.