Régi dolgok… A kocsiban INXIS szólt, és eszembe jutott, hogy Michel Hutchins milyen jó pasi volt…

 Mindannyiunknak kijár egyszer egy rocksztár.
Sőt. Szerintem mindenkinek volt is az életében legalább egy, vagy legalább egy hozzá hasonló.
Lehet, hogy nem volt gitárja, hangja, pengetője, de olyan volt…
Emlékszel?
Egy olyan, akiért meg kell dögleni tizenévesen, mert olyan kemény és vad, és lázadó.
Mert lobog a haja, és az sem baj, ha a penge tekintete mögött a pupillája olyan, akár a tű.
És még az sem baj, ha folyton részeg, vagy be van tépve, s még az sem, hogy még önmagához sem hű, nemhogy hozzád.

Mindannyiunknak kijár legalább egyszer egy rocksztár.
Aki felületesen szeret, és olyan, mint a szél, akiért nők omlanak térdre, és aki többnyire összevissza beszél, de olyan gyönyörű, és link és vagány, hogy megvész érte az összes lány.
Ő pedig észre sem veszi, csak letépi a következő virágot,
ami a keze ügyébe kerül, aztán a következőt, és a következőt, aztán a húrok közé csap, és várja a következő jelentkezőt…

Mindannyiunknak kijár egyszer egy rocksztár,
hogy képesek legyünk értékelni a nem rocksztárokat, azokat, akik mélyen szeretnek, tekintetük lágy, és legalább önmagukhoz hűek, sőt, előfordul, hogy még hozzád is.