Egyszer voltam, hol nem voltam,
napvilágra kavarodtam,
nem akárhol, nem bizony ám,
vidéki ház kis teraszán.

Most néztek ugye nagyokat,
de hiába az ámulat,
nincsen ebben semmi fura,
atyám volt a terasz ura.

Napsütötte, meleg vacok,
nem sokáig lakhattam ott,
jött a gazda, szőrön fogott,
s a kerítésen át kidobott.

Kihajított az utcára,
vad ebek harmincadjára,
elterültem, mint egy béka,
lestem jobbra, lestem balra.

Mihez kezdhetnék most már én,
egyedül e földkerekén,
kicsi vagyok, éhes szomjas,
a szőröm is elég boglyas.

Közelgett a sötét éjjel,
s nem volt közel menedékhely,
a szomszéd kertbe beosontam,
felborultam, s elaludtam.

Reggel arra nyitom csipám,
hogy egy óriás bámul reám,
akkora volt, mint egy gólem,
nem tudtam, mit akar tőlem.

- Nahát, nahát, itt egy macska,
nagyon pici, kész aprócska!
közben megfogott és felvett,
s nekem persze más sem kellett:

ijedtemben, hopp…becsurgott.
Ő sem volt rest, el is dobott,
reptemben hallottam, dohog,
bajsza alatt ily mód morog:

Pisis macska, de mit is vártam?
közben én a fűbe szálltam,
oda repített hirtelen,
nyilván jól megijesztettem.

Bevallom, hogy én is féltem,
de attól még kérőn ránéztem,
könyörögve mosolyogtam,
persze csak úgy, ahogy tudtam.

Közlöm újra, macska vagyok,
csak a szívemmel mosolygok,
de kisugárzik, azt remélem,
ragyog tőle bundás képem.

Észrevett valamit Gólem,
vagy csak nagy a szíve, kérem,
mert hozott nekem ételt, s tejet,
megitatott, s megetetett.

Aztán elment, én ott álltam
ahol hagyott, s úgy találtam,
jó lesz nekem e hely itten,
kaja, pia, kvártély ingyen.  

Mikor Gólem megérkezett,
Nap még egyet berzenkedett,
nyújtózkodott, hátha-hátha,
de nem ülhetett Hold nyakába.

A gyepre hosszú árnyék vetült,
a fenyő álomba szenderült,
csak Bagoly volt nagyon éber,
vacsorát lesett szemével.

Igyekeztem, ne én legyek,
egyen egeret, vagy legyet!
Gólem elé penderedtem,
tekintetem ráemeltem:

Hello-bello, hogy ityeg?
Elég későn jöttél meg!
Löktem lazán a szöveget,
hátha megint kapok tejet.

Nem csalódtam, hozott enni,
hozzáteszem: mindez semmi,
szállást kaptam, saját lakot,
ahol még senki sem lakott…