| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Egy beforratlan seb Ideje:: 10-17-2007 @ 06:56 pm |
|
|
|
|
Szombat este volt. Apám a fotelban ült, a megszokott
foltozott munkásruhájában svájci sapkával a fején.
Haragudtam rá, mert megint többet ivott a kelleténél.
Legalábbis akkor úgy gondoltam. Csak később
gondolkoztam el azon, hogy vajon tudott volna-e
annyit inni, hogy több legyen a kelleténél. Nem hiszem.
Az bizonyos, hogy józanul elviselni azt, amit elviselt,
tán emberfeletti lett volna. Ki kellett kapcsolnia az agyát.
De akkor este még ezt nem tudtam. És mondom, haragudtam
rá. Kelletlenül válaszolgattam, és flegmán, félvállról,
miközben a pillanatot vártam, hogy végre elmehessek.
Eljött ez is. Átöleltük egymást, és jobbról, balról
csókot nyomtunk egymás arcára. Már mentem volna,
de megfogta a vállam, a szemembe nézett, és úgy idézte
a sláger szövegét:” … bármi lesz is, ember légy fiam!”
Na, igen, gondoltam. Nem kéne ennyit inni…
De nem szóltam, csak bólintottam. Persze!
Honnan is tudhattam volna, hogy akkor látom Őt
utoljára, hogy ezek voltak hozzám az utolsó szavai?
Hányszor idéztem már fel ezt az estét magamban! Hányszor
kerestem a válaszokat a miértekre! Eredménytelenül.
Azt hiszem, ez a nap volt az utolsó, amikor még
gyermek voltam. És másnap este már megtört férfiként
aludtam el…
* *
Vasárnap volt. Épp befejeztük az ebédet, amikor az autó
megállt a ház előtt. A húgom szállt ki, kisírt szemmel,
fekete ruhában. A nyakamba borult, és csak annyit mondott:
- Apuka felakasztotta magát.
Persze, hogy fel sem fogtam, amit mond, és megkérdeztem,
hogy meghalt? Tudtam, hogy oda kell mennem. Azt hiszem,
szóltam a nejemnek, hogy meghalt Apám, vagy valami
ilyesmi. Nem emlékszem. Azt tudom, hogy a fekete
öltönyt nem vettem fel, mert ha az Öreg meglát majd
gyászruhában, hallgathatok! Végtelen lassan haladt
az idő, amíg a tízegynéhány kilométert megtettük.
Anyám jött elénk, szintén vörös szemmel. Az istállóhoz
vezetett. Ott feküdt az én Öregem. Arra gondoltam,
hogy meg fog fázni. Hisz november vége volt. És hogy
nem kellene-e alá tenni valamit? Megfogtam jéghideg
kezét. Hogy tud egy ember ilyen hideg lenni? Csak néztem
az arcát. Nyugodt volt. Beszéltem hozzá, mert arra gondoltam,
hogy még itt van valahol, és hallja. És arra is gondoltam,
hogy még sincs Isten.. .
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-17-2007 @ 06:56 pm
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 10-17-2007 @ 07:11 pm)
Comment: HÁt rajtad is ott a bélyeg, testvér.. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 10-17-2007 @ 07:20 pm)
Comment: Nagyon sajnálom, hogy édesapád így ment el. De a legrosszabb érzés az, ha az ember úgy érzi a szerette halála után, hogy nem jól szerette őt. Nem mutatta eléggé... Tudom én, hogy milyen ez. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-17-2007 @ 07:25 pm)
Comment: Eroica: Igen. És jön a november... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-17-2007 @ 07:29 pm)
Comment: Angeli: Az Öregemmel mindig is hadilábon álltunk. Aztán az utolsó fél év hozta a változást, felém fordult. De már kevés volt az idő. És a "miért"-re ma sincs válasz. 12 éve keresem pedig. Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 10-17-2007 @ 07:40 pm)
Comment: Minden eyüttérzésem a tied, ..de azt hiszem a miértre a választ nem találod meg,... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 10-17-2007 @ 07:43 pm)
Comment: Kedves Laci! Talán a szívedben Te is őrzöd a választ...Talán akkor valóban túl keveset ivott, és így elviselhetetlen volt valami, nem takarta el eléggé aznap...Szó nincs ezekre az érzésekre... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-17-2007 @ 07:49 pm)
Comment: agnes: Persze. Én is tudom. Hiszen aki tudja, már nem mondja el. De van még egy, aki tán tudja. Talán jobban, mint bárki más. Hm... Sok a talán. Ez nem a miért. Köszönöm.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 10-17-2007 @ 07:50 pm)
Comment: Nincs... Puszi! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-17-2007 @ 07:53 pm)
Comment: mickey48: Vannak válaszaim, persze. Talán tudom is. És ha az, akkor mégiscsak imádkoznom kellene anyám lelkéért. Köszönöm, hogy olvastad. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 10-17-2007 @ 07:56 pm)
Comment: A lelkedben nincs megnyugvás, és önvád marcangol, hogy vajon mindent megtettél e? Igen, hidd el, megtettél mindent, és nem rajtad múlt, hogy így lett. Rettenetes, amikor így, és egy pillanat alatt lesz felnőtt az ember. Isten van! Csak az okokat nem ismerjük... A sors, nagyon kegyetlen tud lenni...Ölellek szeretettel Anna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-17-2007 @ 08:00 pm)
Comment: AngyaliAndi: Ma már tudom a választ. Valami, vagy valaki van mégis. Ez a november mindent fordított. És akkor is vigyázott rám. Köszönöm, hogy olvastad! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-17-2007 @ 08:04 pm)
Comment: Anna1955: Igen. Épp az imént írtam ugyan ezt Andinak. Hogy megtettem mindent? Nem. Tudom, hogy nem. De tanultam. Sokmindent. Kegyetlen lecke volt, de úgy hiszem, másabb lettem általa. Köszönöm jöttödet most is! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kisssp (Ideje: 10-17-2007 @ 08:20 pm)
Comment: Nagyon is megértelek kedves Laci!
Sokunk küzd azzal az érzéssel, hogy megértettük-e, becsültük-e a másikat, főleg szüleinket, közvetlen társunkat. A sebek késztetnek másképp gondolkodásra, az élők elfogadására.
Üdv.: Péter |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-17-2007 @ 08:26 pm)
Comment: kisssp: Minden szavaddal egyetértek! Köszönöm, hogy itt jártál! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 10-17-2007 @ 08:41 pm)
Comment: Laci, a miértekre nem mindig kapunk megfelelő választ, vagy egyáltalán nem. Egy öngyilkos ember lelkében akkor mi van, azt nem is lehet tudni, de mindenféleképpen az előzményekre kell figyelni, talán meg kellett volna akkor érteni. Igazán nem tudom. Nekem volt kísérletem erre a tettre, de a gyógyszerek a mosdóban végezték, az ok is megvolt, a családom sem figyelt rám, és senki nem vette észre, hogy mi is történik velem. Nem mondom, hogy meggyógyultam, de az úton rajta vagyok. ölellek: gaby |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-17-2007 @ 08:45 pm)
Comment: blue: Igazad van, persze. Köszönöm, hogy olvastál. S hogy mész az úton, annak örülök! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 10-17-2007 @ 09:48 pm)
Comment: Na, igen. Ez nem feledhető. Szomorú valóság. Sajnálom. Mint az is, amikor tíz évesen egy reggelen arra ébredtem, hogy figyel. (Nyitva volt a szeme) ...a lábát csókolgattam, és azt kiabáltam: "- Édesapám!.."
De akkor már csak az esti hangos imájában láttam szemeit, ahogy értünk fohászkodik. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lenaneni (Ideje: 10-17-2007 @ 10:42 pm)
Comment: Nem tudok mit írni. Főleg, vigasztalót. Apám több,mint tizenhét éve halt meg a kezem között, csendesen. Nagyon akart meghalni, láttam a szemém, a szája vonalán. Lebénult egy agyérgörcstől, és én gondoztam, gondoztam volna, de ő nem akart terhelni. A hiánya ma is fáj. A kalapját még mindig őrzöm, ott van a szekrényben, de már nincs benne apám szaga. Üres. De kidobni nem lehet, pedig egy ócska, agyonviselt kalap. Kamaszkorom pár nagy összezörrenésén kivül mindig nagyon közel álltunk egymáshoz. A lánya voltam, és mindig is éreztem, hogy én voltam számára a kedvesebb, nem a bátyám. Az első versem, amit felnőttként írtam, apám halála után két hónappal, neki állít emléket. Nem igazán jó vers, inkább rigmus, nem is írtam több verset éveken át, de azt akkor muszáj volt megírni, azzal sirattam el apámat. De nem végleg. Most is sírok, míg ezeket a sorokat írom. Ezt a felnőttséget, a szülők elvesztését megérteni, megszokni sohasem lehet, mindig fáj. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Csilike (Ideje: 10-17-2007 @ 10:54 pm)
Comment: Reszvetem Kapitany... nagyon sajnalom, hogy igy kellett tortennie. De az mindenesetre pozitiv, hogy tudsz rola irni, beszelni, es hogy keresed a mierteket. Olellek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 10-18-2007 @ 12:20 am)
Comment: Sajnálom Laci, mert a halál fájó dolog, de itt maradt a sok emlék és ha ebből a sok emlékből verset írsz, apukád mindig élni fog.
Szeretettel.Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: tokio170 (Ideje: 10-18-2007 @ 05:29 am)
Comment: Hát Kapitány... nem irigyellek, nehéz lehetett feldolgozni, ha sikerült egyáltalán. A békesség legyen veled... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 10-18-2007 @ 07:43 am)
Comment: Ezek azok a sebek Kapitány, amelyek sohasem gyógyulnak be. Persze, az idő, az az átkozott, enyhíthet, de a ki nem mondott szavakra utólag nincsen gyógyír. (Most, hogy apám egyedül maradt, én próbálok mindent elkövetni, de olyan, mintha egy hegyet kellene megmozgatnom.) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 08:39 am)
Comment: prayer: Ki átélt már hasonlót, tudom, hogy megérti amit írtam. Köszönöm Zoli!:)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 09:05 am)
Comment: lenaneni: Köszönöm, hogy olvastad, és látom, Te is átéltél már sok nehéz dolgot. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 09:16 am)
Comment: Csilike: Örülök, hogy olvastad! Igen, azok a miértek. Talán más lenne, ha érteném. Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 09:19 am)
Comment: lena1: Én is ezt vallom. Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 09:20 am)
Comment: tokio170: Elfogadni sikerült. Többre még mindig nem futja. Köszönöm LegfőbbKormányos! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 09:25 am)
Comment: soman: Tudom Ottó! És nagyon örülök, hogy Neked van esélyed. (Emlékszem arra, hogy a versed után mennyire átéreztem a helyzeted, és az óta is barátsággal gondolok Rád.) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 10-18-2007 @ 11:18 am)
Comment: Mit lehet erre mondani, Kapitány... Szépen írsz :( |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 11:31 am)
Comment: Netelka: Köszönöm Neti, hogy elolvastad. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 10-18-2007 @ 11:31 am)
Comment: csak mostanság kezdem megtapasztalni, hogy egyes sebek sosem forrnak be... élmény minden sorod! százkettes |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 10-18-2007 @ 11:41 am)
Comment: Kemény öreged lehetett. Talán néha van olyan helyzet, hogy csak így lehet tisztességesen befejezni. Nem tudom. Még nem. Részvétem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 11:49 am)
Comment: 102: Tiszta szívemből kívánom Neked, hogy minél kevesebb ilyen sebed legyen! Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 11:50 am)
Comment: piroman: Megleptél ismét. Minden szó, amit írtál telitalálat. Köszönöm. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: meva (Ideje: 10-18-2007 @ 12:46 pm)
Comment: Szép, szívbemarkoló emlékezés. Örök kétség, hogy eléggé ki tudtuk-e fejezni szeretetünket azok iránt, akik elmentek. Hinnünk kell, hogy érezték, sőt most is "látják". Szeretettel, együttérzéssel gondolok Rád: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 01:01 pm)
Comment: meva: Olvasva soraid, elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy amikor az Apámtól örökölt műhelyben dolgozok, mindig eszembe jutnak a figyelmeztetései: "ne legyen éles a széle, mert ha gyerek nyúl hozzá, megvágja", "Ne barmolj, csináld". Meg ilyenek. Szóval ott van velem mindig. Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 10-18-2007 @ 01:22 pm)
Comment: no, úgy van az kitalálva, hogy ezek az utolsó találkozások mindig ilyen elcseszettre sikerülnek... persze az utolsó mondatok meg mindig olyan brilliánsak, hogy elkísérnek egy életen át... talán azért van mindez így, hogy ne forrhassanak olyan könnyen azok a sebek... hogy maradjunk mégis itt -az élők között, mert ki tudja mi van odaát... ez itt tuti... de néha már nem bírja el az ember a tutit sem, és menni akar - ne haragudj se rá, se magadra. két ember, az két ember. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 01:26 pm)
Comment: szemilla: Ezért szeretem az írásaidat is. Hogy nem akarsz bölcseket mondani, és mégis azt teszed. Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 10-18-2007 @ 02:00 pm)
Comment: ...döbbenet... Ezt találtam ki a 2007-es év mottójának: Az életben az a szép, hogy bármit megtehetsz, a költészetben pedig: az Élet! Hát, döntsd el igaz -e. Nagyon tetszett az írásod! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 02:10 pm)
Comment: kiralylany: Hatalmas igazság. Még ha vannak is korlátok. Köszönöm szépen! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 10-18-2007 @ 07:38 pm)
Comment: Ezek a sebek örökké fájnak... - és tanítanak is (tudom). Bármi is történik, de bennünk élnek tovább, s az már a mi dolgunk, hogy melyik énjük miatt erősödünk. Terhek nélkül nincs az életnek tétje. Amit mondott, jól mondta, hogy emlékezz! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 08:39 pm)
Comment: veva: Szépen mondtad Veva, és tudom, igazát szavaidnak. És azt is tudom, hogy szeretném, ha majd egyszer el kell számolnom, azt mondhatnám: úgy tettem. Köszönöm. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 10-18-2007 @ 08:45 pm)
Comment: Nem csak az Útra készülők érzik meg halálukat.
Amikor én -már kórházi ágyában- utoljára láttam magáról nem tudó Apámat, és hüvös
öklére tettem tenyerem, tudtam, hogy utoljára látom.
Ha valami előtted nem bizonyított, attól még létezhet. Létezik.
Békés estét!
fTJános |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-18-2007 @ 09:05 pm)
Comment: fényesi: Köszönöm, hogy olvastad! És az óta én is rájöttem, hogy létezik. Nem csak hiszem, tudom. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuzsuzsu (Ideje: 10-18-2007 @ 09:22 pm)
Comment: Nekem is vannak ilyen már meg nem fordítható emlékeim, s mindig fájnak. Mégis hiszem, hogy a legfontosabb a szív állapota, akár akkor, akár késöbb is.
Átéreztem a történet és fájt nekem is.
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-19-2007 @ 07:26 am)
Comment: zsuzsuzsu: Talán nyugodtan mondhatom: mindannyiunknak vannak ilyen beforratlan sebei. Igen... Tudni kell vele élni. Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 10-19-2007 @ 04:04 pm)
Comment: Furcsa érzés volt ezt olvasnom, valahogy olyan közelinek éreztem ezt az eseményt, szinte ott is voltam. Aztán az jutott az eszembe, hogy kb 12 éves voltam, amikor az egyik szomszédunk apukája felakasztotta magát. Láttam amikor kivitték a lakásból. A fia velem egyidős volt, egy életen át szenvedte/szenvedi ezt a halált. Azóta viszolygok ettől...nem tudom megérteni, vagy csak a személyes emlék borzolja fel bennem a kedélyeket. Kitartás, mint mindennek ennek is oka van(tudom közhely, de erre nem lehet szépet mondani) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: siklosi (Ideje: 10-19-2007 @ 11:43 pm)
Comment: Jól felkavart az írásod, és számba vettem az enyémeket akik hasonló módon mentek el...többen is...nagyon átérzem...nem lehet feldolgozni soha... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-20-2007 @ 08:26 am)
Comment: Tupir: Köszönöm, hogy olvastad! Az eltelt időben sokmindenre adtam magyarázatot. Arra is, hogy miért kellett így lennie. De ezek az én magyarázataim csak. És nem biztos, hogy a ténylegesek. Sőt! Messze nem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-20-2007 @ 08:28 am)
Comment: siklosi: Szomorú dolog, és számunkra megmagyarázhatatlan. Némelyek azt mondták, hogy gyávaság, gyengeség volt Apám részéről. Én azt mondom, hogy bátorság kell hozzá bizony, és erő. És egy őrült pillanat. Köszönöm! |
|
|
|
|
|
