Az igazság az, már nem emlékszem pontosan, az ágyból, mellőlem kelt-e ki Elona vagy a fürdőszobából jött ki, amikor elkezdődött odakint az a teljesen fölösleges és funkciótlan görögtűz a drezdai éjszakában.
Az effajta visszaemlékezésekkel két probléma van. Az első az időtényező. Az emlékezet végessége. E tekintetben az emlék olyan, mint a patakban túlmosott ruhadarab. Először csak kifakul, majd itt-ott elfeslik, és a végén használhatatlan ronggyá válik. Ilyenkor az ember rábízza inkább a patak sodrára; hadd vigye. De aztán néha úgy alakulhat, az időpatak alsó folyásánál, onnantól nézve a jövőben, vagyis most, mégis kipecázza azt a semmire se kellő emlékrongy-darabot, nézegeti, próbálgatja, próbálja kitalálni mi ez, ing, gatya vagy mi a rosseb. (Hú, micsoda hasonlat, és teljesen egyedül találtam ki!) A másik: a kifejezés elégtelensége. A texus tökéletlensége. Hogyan is tudnám érzékeltetni azt az érzést, amit akkor éreztem Elona iránt? Hogy mit jelenthet egy tizenkilenc éves sihedernek egy huszonnégy éves nő? Egy asszony! Ráadásul elvált asszony. Mindegy. Sok minden homályos, ez az emlék ronggyá vált, de egy dolog biztos: a meztelen ölelkezésünk a nyitott ablakban, a tűzijáték fényében, az a drezdai, májusi este. Ó de romantikus – sőt: szentimentális – is lenne most azt mondanom: igen ő volt az, az Elona, és, igen, akkor és ott vesztettem el a szüzességem! Milyen megható is volna! Sajnos nem így történt. Az élet sokkal prózaibb, mint az irodalmi ambícióink. A szüzességemet egy meisseni lány vette el (s valószínű én is az övét) jó pár hónappal azelőtt. A dolog pedig így esett:
Meissen egy tíz perces vonatútra van Cossvig-Radebaultól, vagyis a magyar kolóniától, ahol laktunk. Cossvig lényegében még Drezdához tartozott, egy külvárosa volt, hiszen még villamossal is be tudtunk menni a Zwingerig. Viszont, ha Meissenbe akartunk menni, sajnos vonatoznunk kellett. Kivéve a motorosoknak. Meissen egyébként a porcelánjáról és szexéhes lányairól volt híres. (Hogy most mi a helyzet, nem tudom.) Van még ott egy ódon vár is, sok történelemmel. Na, ennek a várnak az aljában működött egy discó hétvégeken, és úgy jártak oda a környékbeliek, mint Mo-n a falusi fiatalok a nagyfalu kocsma-discójába. (Most nem tudom, fogalmam sincs, hogy kell írni ezt a discó szót.) Mindegy, szóval szombatonként buli volt, hodályszerű helységben fürtökben lógtak a német csajok, hamarosan smároló, táncoló, vedelő tömeggé vált ez a massza. Ha mondjuk megcéloztad a tánctér túloldalán a bárhelységet, nem biztos, hogy oda is értél, nagy valószínűséggel már a táncolók között találtad magad, csókolózva, ringatózva egy német lánnyal. Az ilyen dolog könnyen ment akkoriban. Például: állok valami sorban – a toalett vagy a bár előtt, már nem emlékszem – éppen gusztálom az előttem álló szőke, babaarcú bige fenekét, amikor az hátrafordítja a fejét, és vadul szájon csókol. De teljesen ismeretlenül! Vagy egy mási eset: Utazok vissza Drezdába egyedül. Csehország, Brno és Prága között, vagyis éjjeli egy és négy között. Zsúfolt fülke, félálom, kábulat. Időnkén az arcok változnak. Egyszer csak azt veszem észre – már amennyire észreveszem félálmomban -, hogy egy lány ül mellettem, elég szorosan. Később már nem mellettem ül, hanem az ölemben! És egymás ajkán csüngünk! Mindez egy szó nélkül történik, valami mámoros álomszerű kábulatban. Ezt csak azért mondtam el, hogy illusztráljam, hogy mentek ezek a dolgok akkoriban. Szóval, ezzel a meisseni lánnyal is táncoltam, smároltam párat, de úgy emlékszem ennyiben is maradt a dolog, vagyis nem jött el akkor hozzám Cossvigba. Hogy miért, azt nem tudom. Lehet, hogy a porcelán manufaktúrába ment dolgozni akkor reggel. Viszont pár nap múlva néhány lányt láttunk meg őgyelegni a ház körül. (Szokásuk volt ez a német lányoknak, hátha felhívja őket valaki.) Szenes – a mentorunk, őróla még írok még később – biztatott minket, hogy menjünk le és hívjuk fel a lányokat, meglátjuk, fel fognak jönni. És valóban. Lementünk, hívtuk őket, és ők jöttek. Nem is ismertük egyiket sem, bár az egyik mintha hasonlított volna ahhoz a meisseni lányhoz, akivel a discóban megismerkedtem. Mindenesetre, ő kiválasztott engem, mert megfogta a kezem, és megkérdezte melyik emeleten lakom. Úgyhogy, hipp-hopp már fent is voltunk a lakásban, majd újabb hipp-hopp után az ágyban.
Hogy mi történt ezután, megtudhatjátok a következő részben. De csak kb. két hét múlva, mert most elmegyünk a családdal nyaralni. Vár Tiszafüred kies szabad strandja!
