Jó ideje nem tudtam írni. A magyar bürokrácia útvesztőjének köszönhetően haza kellett utaznom 2,5 napra, hogy elrendezzek pár ügyet a postán, meg az apehnál, meg a bankban. Mindenki leányálma. Anyóst gyorsan felhívtuk, és el is jött, mert a férjem nem vállalt ennyi gyereket 2,5 napra. Vajon miért?

Úgyhogy vettem egy jegyet hazafelé, és a férjem úgy döntött, hogy vigyem Keirát haza, mert úgyis ő a rendbontó itthon. Elég stresszes voltam, hogy itt hagyok kettőt, stb. Főleg úgy, hogy sem a férjem sem az anyósom nem a főzés professzora...

Előre láttam, hogy szegény Brooke és Maxika majd száraz tésztán élnek, senki nem kel fel reggel a sírásukra stb. Otthon jó volt, és nagyjából elintéztem mindent, végre láthattam a családomat is! Sajnos azonban ez nem sok idő volt:(

Az álom, hogy egy gyerekkel kéjutazás lesz, ez bejött volna, de Keira a második napra elkapta a hányás-hasmenés vírust, és szerencsétlen minden 10 percben hányt. Úgy nézett ki, hogy le kell mondanom az utat vissza, viszont ez rengeteg pénzbe került volna venni új jegyeket stb. Mivel a hazaútra már jobban volt, de végül mégiscsak hányt a repülőn. Bele a dekoltázsomba egy jó nagy adagot. Nem tudtam, hogy hányni fog, ezért nem volt időm megfordítani es elé rakni a zacskót. Örörmteli arccal feltápászkodtam, és elkúsztam a mosdóba, ahol lemodtam a nyakamról és pár egyéb helyről magamat. A mellettem ülő fapofa sznob faszi messze húzodott. Már attól kiverte a víz, hogy gyerek melett kel utaznia.

Szerencsére nem volt utána rosszul a repülőn, bár a kocsiban is jött egy adag szegényből. A kocsiban rámjött a honvágy, így végigbőgtem az utat, és a férjemmel is összevesztem.

Ahogy hazaértem akkor elkapta a többi is, így 3 napig ez ment mindegyik gyereknél, de szombatra én is elkaptam. Így a fejem a nagy fehér telefonkagylóban végezte reggel 2 körül. Addigra a férjembe belenyomtam egy halom B6 vitamint, és ő csak rohant, de végül benne maradt minden. Szép kis családi kép. Szombaton még elmentem dolgozni, de mondtam a vendégeknek, ha kirohanok az ajtón akkor majd jövök, de ők attól edzenek csak tovább.

Ezt a vírust követte két napra a szipogós orrfolyós vírus, kisérve lázzal, így megint rekordot döntöttem alvás terén. Reggelre kissé aggresszívvé váltam, sőt már éjszaka belerúgtam az ajtóba, és káromkodtam egy párat, amikor fél óránként fel kellett kelnem. Ha jól számolom már két éve nem alszom:(

Ilyenkor eszembe jut az idióta dalocska, amit még gimis korunkban átköltöttünk:

A vágyam csak ennyi, inaktívvá lenni, és csendben aludni tovább.....

Mit kérek szülinapomra? Sok adag alvást, aki akar küldeni megadoma  címem:)