A Rien blogja alatti bejegyzésed további válaszra sarkalt.
Ne haragudj nem tudom szótlanul hagyni, hogy nem értek veled egyet. Nem, egyáltalán nem kellene ennyire szélsőségesen reagálnod a dolgokra. Számomra sem azt jelenti a szerelem, hogy hülye vagy, hanem inkább azt. hogy elfogadod az illetőt olyannak amilyen. Hiszen szereted, szerelmes vagy belé. Tehát akkor is szereted, ha szegény, ha kissé félnótás, ha nős (!), ha van gyereke (akár több is), ha beteg...stb..

Ugyanez a véleményem a házassági szerződésről is. Ha már azon kell gondolkozni a házasság megkötése előtt, hogy kinek milye van és mit vihet el válás eseten...akkor az már nem is házasság. Nálam ez a szó a közösséget jelenti, az együtt küzdést, az együtt élés minden vonzatát. Lehetek szegény vagy gazdag azzal az emberrel, akivel együtt élek megosztom mindenemet amim van. Mert szeretem...

Szerintem a szerelem nem válogat. Ezért van, hogy nagy korkülönbséggel, szakadéknyi vagyoni ellentéttel, házasságon kívül is születnek nagy szerelmek. Gondold el mi lenne, ha mindenki mérlegelne? Sosem születnének nagy szerelmek vagy kapcsolatok mivel megölné őket a körülmények összejátszása. De vajon ezek az emberek mind hülyék, mert nem nézik meg a másik ember vagyoni, korbeli vagy más hiányosságait?

A másik amire reagálnék az az, hogy a házasságok és a benne lévő emberek sem egyformák. Nem lehet általánosítani. Van, akinek többet jelent a házasság van, akinek semmit. Én 14 év után váltam el, de nagyon nehezen. Nem azért mert még szerettem az ex-férjemet, hanem azért, mert egy egész addigi életet adtam fel. Nem volt könnyű...tudom, van sok olyan nő is, akinek nem számít semmit egy másik emberrel eltöltött élet. De vajon, ha már nem megy a szekér, ha a hétköznapokban sem érti meg egymást két ember, akkor mi a megoldás?...