Mint tudjátok, nem politizálok. Nem és nem. Nem értek hozzá. De mert sok mindent nem értek, megkérdezlek Benneteket, hátha van tippetek, mi miért történik kis hazánkban.

    Vettünk valami izé nevű skandináv vadászrepülőket. Biztos szükség volt rá. Nem azt vettük ugyan, ami olcsóbb lett volna, de meg lett magyarázva, hogy mégis. Nem ez a lényeges. A vállalat ellen saját hazájában vizsgálat indult, korrupció gyanújával. A vizsgálat kiterjedt a vállalat múltbeli üzleteire, így a magyar megrendelésre is. Amaz országbeliek kérték a magyar felet, hogy vizsgálná ki az üzletkötés itthoni részleteit. Mondtuk ugyan, hogy ááá, itt nincs semmi smafu, de csak kötötték az ebet a karóhoz. Erre felállt egy vizsgálóbizottság, ami el is kezdett ténykedni. Eddig világos? Eddig még én is fogom az adást.

   A bizottság tehát tett-vett, kihallgatott, meghallgatott, utánanézett majd írt egy jelentést. Hogy ebben pontosan mi áll, nem tudtuk meg. Megjegyzem, a vérnyomásom ekkor még a korábbi szinten állt, hiszen egyrészt mit értek én az ilyesmihez, másrészt tényleg azt gondoltam, hogy formalitás az egész, hiszen semmi konkrét vád senki ellen el nem hangzott addig sem. És ekkor jött a meglepi. Az egész jelentést, úgy ahogy volt, negyvenöt évre titkosították.

  Gondolkodni kezdtem, nyilván rosszul. Ha senkinek semmi rejtegetnivalója nincs, mindenki tiszta, nem sikkasztottak, nem fogadtak el csúszópénzt, nem vásároltak meg döntéseket, nem vettek bóvlit a közpénzen, akkor miért nem tárják ezt büszkén a Köz elé? Mi az, hogy negyvenöt évre titkos? Ha viszont kiderült némi turpisság, miért kell azt rejtegetni? Nem éppen az lett volna a bizottság feladata, hogy ezeket feltárja? Ha személyi konzekvenciái vannak, nyilván az is lényeges lenne, hogy akinek nem tiszta a keze, ne nyúlhasson többé a közpénzekhez, nem? Arról sem hallhattunk, hogy bárki lemondott volna, bárkit elmarasztaltak, leváltottak volna az üggyel kapcsolatban. Miért jobb nekik is a szóbeszéd, a sustorgás – ami ezek után nyilvánvalóan és teljes joggal lábrakap – mint az egyenesség?

   Minden országban vannak államtitkok, amik publikálása nem célszerű. Adatok, jelszavak, személyek és funkciók stb. maradjanak csak a titkos akták mélyén. De hasonló esetben a titkosítás a demokrácia megcsúfolása szerintem. Elveszik a jogomat, hogy belelássak egy olyan vizsgálat eredményébe, ami az én adóforintjaim sorsáról is tudósítana. És: nincs tovább appelláta.

   Mint mondtam, nem értek a politikához, de amit csak meg kell tanulni, készséggel megtanulom. Kedves Adóhivatal! Megtisztelő, hogy érdeklődik a jövedelmem iránt. Kicsi pont vagyok én, nem érdemlek ekkora nagy figyelmet. Ezúton jelentem, hogy éves bevételeimet megvizsgáltam és rendben találtam. Minden pontosan annyi, amennyi. Ezzel kapcsolatos adataimat negyvenöt évre titkosítanám, úgyhogy további információt az ügyben sajnos, nem adhatok.

 Hogyan? Hogy úgyse élek már negyvenöt évet? Pech, de alighanem igaz. Sosem tudom már meg, mi állt abban a jelentésben.