| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Pillanatfelvétel Ideje:: 11-16-2007 @ 10:46 am |
|
|
|
|
Láb nélkül, tíz centiméterrel a föld felett lebegtem a pesti utcán. Úgy éreztem, hogy nem kell nekem sem metróra, sem vonatra ülnöm, inkább szárnyakat növesztek, erős és vastag üvegszárnyakat, amelyek átlátszóak és mégsem törékenyek.
Hátamra venném örömöm és életem kísérőjét, aki erősen fogta a kezem, hogy a földön járás közben nehogy valahogy felrepüljek.
Akkor balra néztem. Megláttam az ötven körüli kopott nagykabátos férfit, aki az aszfalton feküdt arccal az ég felé. Bevásárlásból jöhetett. Kezében reklámszatyor, benne pedig valami becsomagolt élelmiszer sejlett.
Három vagy négy ember vette körül, az egyik fölé hajolt, s épp térdelni készült. Átsuhant rajtam minden gondolat. Lecövekeltem.
-Ne nézd! Gyere, menjünk! – s mondta Ő erélyesen, és elhúzott a száját tátó tömeg mellől.
Továbbmentünk.
Azóta is rá gondolok…
(Budapest, 2007-11-14. A föld felett)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-16-2007 @ 11:09 am
| Hozzászóló: blue (Ideje: 11-16-2007 @ 10:49 am)
Comment: Sajnos vannak ilyen pillanatok is... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 11:24 am)
Comment: Melyik pillanatra gondolsz, Gabykám? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 11-16-2007 @ 12:37 pm)
Comment: Én is mentem már el így valaki mellett - és engem is bántott a lelkiismeret. Legközelebb biztos megállunk. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 11-16-2007 @ 01:05 pm)
Comment: Mindkettőre. Egy, hogy a földön fekszik egy ember, kettő, hogy elmegyünk mellette. Szomorú. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 01:17 pm)
Comment: Azt hiszem, hogy ott volt a segítség már Druszám, de mégis... mi semmit sem tehettünk volna, csak gyarapítottuk volna a szájtátiak számát-
Mi-a férjemmel egy hullarészeg nőt -kölcsönkért talicskával vittünk- mit vittünk- cipeltünk haza egy fagyos téli estén. A házunk előtt aludt , jött az éjszaka, Ő megfagyott volna. A fejebúbja nem fért már a talicskára, barna haja a jeges betonjárdát súrolta. Teste folyton lecsúszott a talicskáról.
A mai napig sem tudjuk, hogy ki volt. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 01:19 pm)
Comment: Gabykám, néha kénytelenek vagyunk elmenni mellette! Pusza! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 11-16-2007 @ 02:00 pm)
Comment: Tegnapelőtt a Szentendrei úton az egyik szórólapos gyereket elütötte az egyik autó. Nem tudom, hogy mi lett a vége, mert már csak a visszapillantóból láttam... Borzasztó volt. Ott is ott voltak azonnal öten-hatan segíteni, én nem kellettem volna, mégis megfordult a fejemben, hogy meg kellett volna állni... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 02:06 pm)
Comment: Angelika! Az egyik legrosszabb érzés a tehetetlenség. Sajnos már sokszor tapasztaltam, és tapasztaltuk mindannyian. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 11-16-2007 @ 02:08 pm)
Comment: de miért mindig akkor, mikor az ember lebeg a föld felett???? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 02:15 pm)
Comment: Szemi!!!!!! Pont ezért írtam meg!!! Belém láttál! Óriási ölelés! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gabiga (Ideje: 11-16-2007 @ 03:57 pm)
Comment: Van ebben valami sorsszerű...amikor úgy érzed, ennél boldogabb már nem is lehetsz, szárnyalsz - akkor kapsz egy bal csapottat (hol így, hol úgy)... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 11-16-2007 @ 05:18 pm)
Comment: Mert ad, és elvesz.
Törvény.
Apám decemberben meghalt, lányom januárban megszületetett.
Kiegyenlítődött.
Minden a helyén van.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 05:30 pm)
Comment: Gabykám! Bizony mondom ritkán szárnyaltam életemben, de most.... nagyon.. és jött a föld! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 05:33 pm)
Comment: Kedves János! Gondolod, hogy most a veszteségeimet pótolja? Öregségi pótlékot kapok már csak , de jó, hogy most adja, mert most van nagy szükségem rá. Talán érdemes volt tovább élnem. Köszönöm. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: parakalo (Ideje: 11-16-2007 @ 07:31 pm)
Comment: Van, hogy az a segítség, ha elmész mellette. Nem veszed el tőle a levegőt, a segítőkész, segíteni képes emberektől a helyet. Megláttad, foglalkoztat és ez jó. Jelzi, hogy jó, gondoskodó ember vagy. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 07:39 pm)
Comment: Nórikám! Igazad van, a férjem tette jól, hogy elhurcolt onnan. Hogy jó lennék-e? Hát nem mindig olyan jó, amilyennek szeretnék-sajnos... Ám be tudom vallani magamnak, s ez , gondolom, hogy lényeges. Puszillak! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 11-16-2007 @ 08:39 pm)
Comment: Egyszer, jó rég már, egy ember feküdt a járda mellett, a kerékpárja alatt. Be volt nyomva, mint az atom. Felsegítettem, és hazakísértem. Nem mondott semmit. Sose láttam többet. De ha ott hagyom, tán reggelre megfagy. Jó érzés volt. Aztán egy másik mellett elmentem. Nem tudom, miért van, de valahogy sokáig jár az ember fejében, hogy másként is dönthettem volna... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-16-2007 @ 08:56 pm)
Comment: KapitányoM! Te meg elképzeltél, hogy bemegyek egy ismeretlen házba, kölcsönkérek egy talicskát, majd tűsarkú cipőben, jeges betonon egy hullarészeg nőt hazatalicskázunk?? Közben
nyomozom, hogy hol lakik? Szerencsére félúton jött érte egy félrészeg férfi, aki átvette a csomagot. Azt mondta, Ő ismeri a nőt. A talicskát,-azt biztos, hogy visszaadta a gazdájának. Utánajártam. |
|
|
|
|
|
