Rossz a kedvem ma:(( Havas eső esik:(( És tényleg, lehet, hogy ez egy rossz péntek ... Elküldtem néhány írásomat egy barátnőmnek. (Ő is amatőr író, és nagyon szeretem őt olvasni. Mindenféle szörnyű családi dráma történt már vele, azokat nagyon jól írja meg. Én persze örülök, hogy velem még nem történtek meg bizonyos dolgok, és remélem nem is fognak, és ezért nem tudok olyanokat írni, mint ő.) Na most a bajom persze, hogy a fránya kritika, ami az élet sója:)) Valami ilyesmit írt a verseimre, hogy szerinte nincsenek befejezve, (szerintem bevannak), meg hogy ki kellene cserélni az egyikben egy szót (ugyanaz a szó lenne, csak egy másik formája ...) De nekem valami olyasmi a bajom, hogy az a vers nem egy szóról szólt, hanem jelentős, fontos gondolatokról. Persze írja ő, hogy egyébként jók - na köszönöm szépen én az ilyet! Az a baj ezzel, hogy szeretem őt, és fontos számomra a véleménye ...
És egyébként már megint úgy érzem nem haladok, nem fejlődök. Talán nem jó irányba megyek. Talán nincs is kiút ...
Pedig ...
A múlt hétvégén hihetetlen dolog történt. Felolvastam egy írásomat nyilvánosság előtt. Nagyon rettegtem előtte, dehát a félelem arra való, hogy legyőzzük. Leírhatatlan volt a hatás! Mindenki letaglózva ült, érezni lehetett, hogy megállt a levegő, és a Föld is forogni. Feszültséget és katarzist teremtettem! És még utána is odajöttek hozzám mondani, hogy mennyire szép volt! Ez volt életem egyik legboldogabb napja!
Ami egyébként a Fullextra nélkül nem jöhetett volna létre! Bár nyilván tudjátok, hogy nem erős oldalam a hála, de mégis hálás vagyok itt mindenkinek. Akikkel vitatkoztam, azok arra tanítottak, hogy merjek kiállni önmagamért minden körülmények között. A többieknek pedig köszönöm a biztatást és a szeretetet!