Nehezen állt rá a beszélgetésre, sietett, mint mindig. Azt mondta, várják a haverok, de ha rövid leszek, néhány percet rám is szán.
- Mire vagy kiváncsi? - kérdezte lezserül.
- Mindenre. Pl. hogy kerültél intézetbe, és mik a céljaid.
- Hát, én is ezt kérdem magamtól. Ha valaki annak idején megjósolta volna, mi vár rám, biztosan kinevetem.
- Hol laktál? Hogy éltél azelőtt?
- Egy kisvárosban. Ott születtem.
- Mesélj az emlékeidrõl!
- Oké, ha nagyon akarod...! Még suliba se jártam, de a bratyesszal már fû alatt füstöltünk - felelte nevetve. - Olyan voltam, mint sokan körülöttem. Talán ami említésre méltó, hogy a szüleim azt hitték, nem tudok menni, ui állandóan futottam. Ezért sokszor piszkos, sebes voltam. Ennek késõbb hasznát vettem, elõször akkor, amikor fociztam, utána meg akkor, amikor a rendõrök elõl menekültem. Micsoda idők voltak! Kisiskolás koromban el kellett szavalnom a Cinege cipõjét, megakadtam és elbõgtem magam. Jöttek a sulis évek meg a nagy csajozások. Fater odébbált, muter kiborult. 18 múltam.
- Ugye, ekkor fordult az életed más irányba?
- Ó yes. ekkor kezdtem el a bénát játszani. Csinos kocsikát is kaptam hozzá. Igy lett tökéletes a szinjáték.
- Mi történt?
- Hát nem szívesen regélek róla, rájöttem, nem is olyan bulis a játék, de ez van. Szórakozni mentem a haverokkal meg a barátnõmmel. Hazafelé indultunk a diszkóból. Szóltam a haveromnak, hadd üljek a volánhoz, mert én nem ittam szeszt. De õ csak erõsködött, azt hajtogatta, nem lesz baj, nyugodtan szálljak be a Trabiba. Bemásztam az anyósülés mögé. Elindultunk. Egy km-t se tettünk meg, amikor berepültünk az árokba. Senkinek nem lett maradandó sérülése csak nekem. A Trabis szépen otthagyott a helyszinen. A sors iróniája, hogy amikor szabadult a sittről, és egy hasonló de halálos balesetet okozott, menekülés közben halálra gázolták. - kicsit elmélázva folytatta. - Anyám totál összeomlott. Nem bírta a gyûrõdést és öngyilkos lett.
- Lázadó vagy?
- Ajjaj! Fõleg a kiszolgáltatott emberek lekicsinylése láttán!
- Hogy telnek a napjaid?
- Pecázgatok ezerrel! A halak jó fejek. Nem szövegelnek hülyeségeket. Vannak nagy ho-ho-horgász barátaim, együtt dobáljuk a horgokat a vízbe. Rengeteget segítenek. Én már ekkora halat is fogtam! - mutatja széttárt karral.
- Na belõlem elég lesz ennyi, megyek halcsalit kutyulni - zárja le a témát és felcsillant a szeme.
Felkapta a pecabotját, és úgy tekert el, mintha a saját múltjából szaladt volna ki.
- Fényképeket ne várj, azokat mind összetéptem! - kiáltott még hátra, majd beült a Trabijába, becibálta maga után a kerekes székét, gázt adott és elviharzott. Az utca pora elmosta a látóhatárt.