(olvasónapló...:) - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Túrmezei Erzsébet: NEM ELÉG! (Madách balassagyarmati szobrához)
Kerülgettem a hórakásokat, és szemem a síkos útra tapadt. Aztán... elnéztem hópalástodat, magasba emelt, csontos ujjadat.
Köszönöm, hogy nem fáradtál bele, s nem lankadt még le fölemelt kezed. Millió szem meredhet lefele... látják, nem látják, sose kérdezed.
Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse! Bár megnőne egy csodaérintésre az az ujjad, s a végtelenbe nyúlna...
izzón-fénylőn mutatna utat nékünk, hogy küzdve-küzdő, lázas nemzedékünk a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!
(1970.) |