"A boldogság könnyelmű fruska,
nem időz sokat egy helyen,
hajad szemedből elsimítja,
megcsókol, s tűnik hirtelen."

(Heinrich Heine)

Mi a boldogság?
Ez egy pont annyira szubjektív válaszokat kiváltó kérdés, mint a "mi a szerelem" kérdése.
Ugye?
Mert kinek mi.
Relatív, hogy ki mitől érzi magát boldognak.
Egyáltalán mi a boldogságérzés?
Öröm? Nyugalom?
Sok apró öröm, mely az életed folyamán ér, és csak akkor tudod, hogy boldog voltál, amikor már nem vagy az?

Egy pohár víz?
Akár az is lehet, nem?
Attól függ, hogy mennyire kívánod.

Minden attól függ, hogy mennyire akarod, mennyire vágysz rá.
A pohár víz a sivatagban boldogság, a konyhádban természetes. Egy ölelés a párodtól, akivel már évek óta együtt élsz, semmi különös, de ha egy hónapja nem láttad, maga a paradicsom. Ugye?
De ha belegondolsz, hogy akár el is veszítheted őt, már nem is olyan hétköznapi az az ölelés.

 „Ki bánatot sosem ismert: boldogságot meg sem ért.”
(Rusztaveli)

Bizony! Jól mondja Rusztaveli.
Honnan is tudnánk, hogy mi a boldogság, ha előtte nem voltunk már legalább egyszer nagyon boldogtalanok.
Honnan tudnánk, hogy mi a fény, ha nem ismernénk a sötétséget?

Valahol azt olvastam, hogy sokféle boldogság van.
Mint ahogy szerintem sokféle szerelem is.
Pont annyiféle, ahányfélék mi emberek vagyunk, mert fogalmunk sincs, hogy mit érez a másik, vagy harmadik. Nem vagyunk egyformák, ezért az érzéseink sem azok.
Egy dolog azonban mindenkire igaz:

"Nem boldog, aki nem akar boldog lenni."
(Joubert)