Ehj, könyvet kérek karácsonyra! Könyvet akarok! Új, illatos, ropogós könyvet!
Be is mentem a könyvesboltba, hogy összeírjam, miket szeretnék:

Először is Daniel Keyes új könyvén akadt meg a szemem. Vagyis, már biztosan nem új, csak én még nem olvastam, és hát Daniel Keyes írta a Virágot Algernonnak, amivel örök bérlete lett a szívemben. Szép álmokat, Billy! Ez a könyv címe. Beleolvastam. Egy gyilkosról szól, akinek több személyisége van. Na, akkor bűnös, vagy áldozat? A klasszikus kérdés... Igen!!! Akarom... Akarom ezt a könyvet, úgyhogy rögtön fel is írtam a listám elejére.

Aztán itt van Müller Péter újabb könyve az Örömkönyv.
Na, jó. Kezd már kicsit unalmas lenni a  téma: Boldogság., Szeretetkönyv, most meg ez az Örömkönyv, de Még sosem csalódtam ebben az íróban, mindig tud újat mondani, úgyhogy ez is jöhet.

Ehj, és itt van Beatrix Potter, és az ő híres Nyúl Péter meséje! Már mindenki hallott róla, csak még én nem láttam belőle egy betűt sem. (Akarom! Akarom! Akarom!)
És Csernus is újabb könyvvel rukkolt elő, a Nő címmel (na, ennyit a jó címekről... ha az ember Csernus, mit fárassza magát a jó címmel).
Erről valahogy eszembe jutott, hogy odaslattyogjak a pszichológia részleghez, mert már évek óta nem találom kedvenc könyvemet: Már az óvodában megtanultam mindent amit tudni érdemes... Hátha kiadták!
Nem, sajna nem adták ki, de ni: itt egy könyv: Nagyszerű nők, gyönyörű férfiak.
Hát, ez az! Még egy klasszikus kérdés: hová lettek a nők, és hová a férfiak.

- Kellett a nőknek a feminizmus! Most megnézhetik magukat!
- Nekem ugyan nem kellett! - mondta erre a barátnőm, és én csodálkozva pillantottam rá: hát ezt ilyen könnyű kimondani?
De tényleg! Nekem sem kellett. Én, kérem, azért szültem négy gyereket, mert én mindig is rendes ember akartam lenni, és úgy gondoltam, ha már nőnek születtem, akkor az a dolgom, hogy gyereket szüljek, szeressem őket és felneveljem, szívem és legjobb tudásom szerint.
Csakhogy ez a világ nem erre van kitalálva. Mert hiába a gyes, meg a főállású anyaság, arra senki nem gondol, hogy mi lesz a nővel, ha felnőnek a gyerekek, és hosszú évek után újra dolgozni szeretne. Vagy nem szeretne.
A világ azt várja, hogy egy nő legyen erős, és bátor, álljon meg a saját lábán, és persze szép is legyen, meg okos is.
Minek akkor már a férfi?
Azt mondja dr Pándy Mária, hogy ma nem a nők fordulnak szexológushoz, hanem a férfiak. Mert már nem úgy van, mint régen, hogy a férfinak éjjel nappal azon jár az esze! Már miért is járna azon az esze, mikor a nőben már nincs semmi, amitől ő férfi lehetne.
Különben is! Már nem kell kaszálni, kapálni, amit meg kell, azt a nő is meg tudja csinálni.És amit egy nő meg tud csinálni, azt egy férfi is. A gyereknevelés legalább annyira a férfi dolga is lenne, mint a nőé. Ez, kérem, régen nem így volt.
Hát hova vezet mindez? Eltünnek a nők, meg a férfiak?

Nem, kérem. Csak emberek leszünk. A nő, az mindig nő marad, a férfi meg férfi -ha hagyják.
Talán kétszáz év múlva azt mondják majd: ehj, ez a XXI.század! Az volt ám az élet! A lehetőségek százada! Járj a saját utadon, keresd meg ki vagy! Az lehetett ám a jó élet!
Mi meg itt élünk ebben a korban és nem is tudjuk, hogy ez a létező világok legjobbika. Csak siránkozunk,hogy nincsenek szabályok, és semmi sem a régi, és káosz van mindenütt.
Pedig csak meg kellene érteni a világot, mert a világnak nem nagyon van arra ideje, hogy mindenkit külön-külön megértsen.

Változott a világ, és mint minden élőlény, az ember igazodik a változáshoz. A férfiak érzékenyebbek lettek, a nők önállóbak, de alapvetően maradt a régi szabály: szeretetre vágyunk mindannyian.