1.
Néztem az ablakot, szürke volt és zokogott.
A könyörgés rajta hangosan kopogott.
A függöny megrezdült, a virág remegett,
S egy eltévedt szellõ fáradtan nevetett.

2.
Ott a ház, a füstös és rozoga.
Az udvarán kutya, az ólnál pocsolya.
A farakás széthullt, a gallyak vitáztak,
Az álmatag ködben madarak cikáztak.

3.
Vártam egy pillanatot, izzott, de jégbe fagyott.
Vártam egy könnyû hangot, libbent, de görcsbe hajlott.
Vártam jó szót, szikrát és szivárványt,
Az esõ elmosta, pulzált a kívánság.

4.
Mért a sok képzelet, a mindig újuló?
Mért a szenvedély, a kudarcban elbukó?
Mért az ámulat, ha hajol a kétségnek?
S a titkolt hangulat, mely nem örül szépségnek?

5.
Az ablakra varázs jött, félszeg, de õszinte.
A remény megjelent, s ráült a kõszirtre.
Az emberre gondoltam, mint legnagyobb csodára,
S a függönyre fölmászott egy picinyke bogárka.