Tegnap harminchét lettem,
ma mégis dolgozni mentem,
pedig  húzott az ágy,
nehezen keltem,
talán a tojáslikőr tette ezt,
 nem kéne rá kennem,
csak a kor,
az agg asszony jele,
s a ráncok kialakulásának szele
az, mi aggaszt manap
és az az izé nő,
aki reggel pözsójával
telibe kap,
mert esik az eső,
még az ég is engem sirat,
megvénültem, 
meg én, a fenébe,
totál eltűnt a tizennyolc reménye,
hogy egyszer mégis...
visszafelé öregszem,
mínuszban hízom,
már ebben sem bízom,
vége, itt az idő az úr.
Mit tegyek?
Beletörődő ember legyek?
Talán igen, talán nem,
biztos, ami biztos,
tegnap megvettem,
azóta a sarokban pihentetem
alumíniumból gyártott,
rendszámmal ellátott,  
vagány járókeretem…