Minden okos tojás azt mondja, hogy az életben a legfontosabbak az apró örömök. Csakhogy én nem apró örömöket akarok, hanem végre már változást! Véget ért a suli, ahova Pestre jártam, és rá kellett jönnöm, hogy az életem semmit sem változott. Ugyanis részben azért kezdtem el járni, mert gondoltam, hogy biztos lesz ott sok jó pasi, és az egyikkel majd végre én is megtapasztalhatom a szerelmet, mitöbb összeköltözünk, és így végül 2 problémát is megoldok: megtalálom a párom, és lelépek otthonról. De sajnos nem így történt: a suliba ugyanis szinte kizárólag nők jártak. Nincsenek már férfias szakmák, már csak nőiesek vannak. A férfiak különben is minden bizonnyal kihaltak, csak ezt elfelejtették közölni.
És a tegnapi napban igazán sehol nem találtam örömet. Az eső esett, minden szürke volt. A munkahelyen kényszeredetten válaszolgattam a Mormotának. Úgy tettem, mintha dolgoznék, vagyis lógtam a neten. Ráadásul fájt a torkom, napok óta nem tudok aludni, és sikerült kivennem a könyvtárból megint végtelenül szomorú és elkeserítő könyveket, amelyekben az embereket ohne zsenír agyonverik, megalázzák, és ráadásul megalázottságuk mind a mai napig tart ... Ezenfelül elkönyveltem, hogy már soha nem fogok választ kapni a kérdéseimre. Így mentem hazafelé, rágogattam a sok negatív gondolatot (vagy azok rágtak engem:)), mígnem megláttam a szomszédos utcában éppen megnyitott karácsonyi vásárt. Gondoltam megnézem. És amint befordultam az utcába, mintha belecsöppentem volna egy másik világba, magával ragadott a vásár hangulata. A kürtős kalács illata összekeveredett az illó-olajok és mézes szappanok illatával. Árultak ott mindenféle csodaszép és felesleges dolgot. Sok szép indiai sálat, füstölőt, töménytelen angyalkát és télapót, faékszert és köveket minden csillagjegynek. Szívet melengető zene szólt az Indián standjáról, ami tökéletesen illett a karácsony illetve keleties-indiai hangulathoz. Az utolsó sátor volt a Magyar Sátor. Ezt onnan lehet megismerni, hogy hatalmas íjak vannak kitéve elé. Mostanában úgy érzem, hogy félek egy kicsit ezektől az íjaktól. De tagadhatatlanul igaz, hogy nekik is fantasztikus zenéjük volt. Olyan igazi sámános:)) Úgyhogy ott is elálldogáltam sokáig. Az egész vásárban azt éreztem, hogy fiatal vagyok és felhőtlenül boldog, végre újra az a szerelemre, életre éhes lány vagyok, aki még nem is olyan régen buliról-bulira járt:)) Az emberek is mind kedvesebbek vidámabbak voltak a vásárban. Megálltam az egyik legtutibb stand előtt. Itt tökből, csuhéból, kukoricából készült kis angyalkák lógtak ezüst szálakon. Tökhéjban Szűz Mária és a kis Jézus, sőt egész kis betlehem. Nem bírtam ellenállni és vettem egy kis csuhé angyalkát.
Sajnos ahogy kiléptem az utcából rögtön láttam, hogy a város Gonosz bácsija éppen az Ismert Híresember estjére osztogat meghívókat, akit nem tudok elégszer hangsúlyozni, mennyire ki nem állhatok!! Így gyorsan visszacsöppentem a valóságba.
De aztán elővettem a zsebemből kis csuhé angyalkámat, és éreztem, hogy mennyire tudok örülni egy ilyen "apróságnak" is, és nagyon boldog voltam:))